Az igazi veszély a Horthy-éra gondolkodásának részben lopakodó, részben nyilvánvaló rehabilitációja.
„Thomas Sakmyster amerikai történész Horthy Miklós című kiváló életrajzában (Steinbauer kiadó, 2006) találóan állapította meg: Horthy (1868–1957) »az antikommunizmus, az antiszemitizmus és a szélsőséges nacionalizmus megtestesülésének számított«. A hitleri Németországgal kötött szövetség révén Horthy is felelős volt 560 ezer zsidó meggyilkolásáért, és 400 ezer magyar katona és civil haláláért, a nemzeti vagyon 40 százalékának elvesztéséért. A nacionalisták azonban még ma is azt az embert látják benne, aki a tengelyhatalmak segítségével a háború végéig vissza tudta szerezni a trianoni diktátum (1920) nyomán elvesztett területek nagy részét az utódállamoktól, Romániától, Jugoszláviától és Csehszlovákiától.
A szomszédos országokban a revizionizmus jelképeként joggal vitatott Horthy Orbán Viktor Magyarországán új tiszteletben részesül: szobrokat állítanak és terveznek, tereket és utcákat neveznek át, emléktáblákat lepleznek le. Az igazi veszély azonban a Horthy-éra gondolkodásának részben lopakodó, részben nyilvánvaló rehabilitációja. Jelképalkotó lépések egy olyan fasiszta író romániai szülőhelyén tervezett újratemetésének operettszerű körülményei, aki a nyilasok vezérével, Szálasival nyugatra menekült, vagy az a rendelet, amely előírja, hogy három antiszemita, nacionalista és másodosztályú író művei kötelező olvasmányok legyenek az iskolákban.”