Fixa ideáim

„Ezek után felállítanék, mindenféle jogkörrel felruháznék és gennyesre fizetnék egy azonnal ítélő törvényszéket, amely előbb átvizsgálná az összes politikust és a kollaboránst (mindet, leköszönt és éppen hivatalban lévőt, a portást és még engem is, lévén nem lenne semmi takargatnivalóm), számba véve a dolgaikat, mit mondtak, mit tettek az adott delikvensek, mennyit loptak; aztán a megadott pontozási rendszer alapján, ha elérik a 100 pontot: sutty, repülnek is a sittre és az életbe nem tehetik a lábukat közügyek közelébe. 150 pont felett vagyonelkobzás is járna, 200 pont felett pedig irány a kőfejtő, vagy a vastelep. És egyáltalán nem érdekelne, mennyit nyígnának emiatt a liberális jogvédők, meg az európai értelemben vett demokraták. De, hogy lássák, kivel van dolguk, ez utóbbiakat le sem csukatnám, legfeljebb a jelentékenyebb prominenseket és néhány hivatásos rettegő értelmiségit – azokat is csak viccből. Még néhány romkocsmát is meghagynék nekik, hadd agitáljanak, legfeljebb kiállítok a közelbe néhány csendőrt, ha netán túlzásba vinnék a toleranciájukat.

Megtagadnám az ország hiteleit, mondván, hogy erre senki nem adott felhatalmazást senkinek, és egyébként sem fogjuk tudni soha kifizetni, a bankokat pedig hagynám csődbe menni. A lakosság megtakarításaira az állam garanciát vállalna, a nemzetközi befektetők irányába viszont megtagadnám a kötelezettségek teljesítését. Törvényben kiáltatnám ki illegálisnak a devizában nyilvántartott hiteleket, aminek következtében a háztartásoknak nem kellene a továbbiakban állnia a forint értékvesztéséből eredő többletköltségeket. És persze logikus lépésként lepaktálnék a Kelettel, nehogy még egyszer meg legyünk vádolva az »utolsó csatlós« státuszával.”