„Ami pedig bennünket illet: aligha remélheti a kormány, hogy Magyarország valamiféle engedményt kap Brüsszeltől és Washingtontól. Hazánk ugyanis nyolc éve tartózkodik a túlzott költségvetési deficit miatti listán, s ez rekord az EU történetében. Hitelminősítői megítélésünk a bóvli kategóriában van, azaz nem vagyunk befektetésre ajánlottak – a globális pénzügyi szolgáltatók és alapkezelők vészhelyzetben pont az ilyen országok befektetési eszközeitől (forint és állampapír) igyekeznek megszabadulni. És államadósságunk továbbra is magas: az éves gazdasági teljesítmény nyolcvan százalékánál jár, amely éppen a kétszerese a kelet-európai térség átlagának. De makrogazdasági pályánk további részei sincsenek rendben: nem pusztán a belső gazdasági szereplők vannak padlón, hanem az ipari termelés is zuhan – az ide tartozó exportágazat eddig szárnyalt. Az idén jobb esetben diszkrét gazdasági visszaesésre kell berendezkednünk, ha viszont eszkalálódik az eurózóna adósságválsága, tartós recesszió is beüthet. S miután a magyar gazdaság eurózónából származó exporthányada több mint jelentős – az éves gazdasági teljesítmény hetven százaléka »ered« a kivitelből –, a tét nem kicsi.
Ebben a helyzetben csak egyetlen járható út áll a kormány előtt: kuruckodás helyett gyorsan megállapodik a Nemzetközi Valutaalappal.
Persze a gazdaság az IMF-hiteltől sem fog prosperálni, de legalább elkerüljük, hogy a vészhelyzet epizódjainak listája éppen Magyarországgal bővüljön.”