Neobarokk retró

2012. május 28. 10:44

A mai jobboldali nemzeti kultúra védelme nevében elhangzó fenyegető ostobaságok a Kádár-rendszer legrosszabb ideológusainak érveit szajkózzák.

2012. május 28. 10:44
György Péter
NOL

„A nemzeti kultúrának semmi köze sincsen a politikai váltógazdaság ideológiai szükségleteinek kielégítéséhez – ezt 1989 óta minden kormány tudomásul vette, bármilyen teljesítményt nyújtott egyébként. Az irodalmi kánon nem államosítható, még akkor sem, ha egyes írók – mint az épp Máraival, Nyirővel, Wass Alberttel is történt – betilthatóak voltak. A kánon ritka bonyolult, számtalan hatásmechanizmusnak engedő és hatást keltő gépezet, amely azonban lényege szerint köztulajdon, még akkor is, ha az irodalmi élet belső játékszabályai a kívülállók számára gyakran nehezen követhetőek.


A kormánynak lehetnek ideológiai szükségletei, kívánatosnak tarthatja a hazafias nevelést, a hagyományok, a család tiszteletét. Ezt nem vonom kétségbe. De mindehhez nem használhatja szépségtapaszként közös kultúránkat, amely jóval bonyolultabb és összetettebb – intertextuális hagyomány, utalási háló –, mint egy párt aktuálpolitikai igényrendszere. A nemzeti és kortárs kultúra ideológiai osztályzása a Kádár-rendszer programja volt. Az államszocializmus ideológusai folyamatosan azon gondolkoztak, hogy miként egyeztessék az írói szabadságot sajátos elvárásaikkal. A baloldali forradalmi kultúrának ugyanis soha nem volt köze a Kádár-rendszer normatív esztétikájának végtelen unalmához. (Vö. Magyar Dezső és Bódy Gábor filmjeit.) Ha tehát egy jobboldali ideológus azt hiszi, hogy a nemzeti kultúra illedelmes, lojális, tisztelettudó művekből áll, akkor annak sejtelme sincs ennek a hagyománynak a működéséről.

Pilinszky katolikus, és ennek megfelelően kozmopolita magyar író volt. Mit kezd a jobboldali neobarokk Weöres Sándorral, akit minden bizonnyal a múlt század legnagyobb költői között tart számon a kánon, s aki gondoskodott arról, hogy kisajátíthatatlan legyen. (»Meg-nem születettek kiontott / magzatvízben fetrengenek, / születnek orcátlan porontyok, / fürgék, falánkok mint a pontyok, / ők lesznek a gázmesterek« – szól a Scherzo, amely 1964-ben , a Tűzkút című kötetben jelent meg. Ez a remekmű, mint a nemzeti kultúra oly sok nagy teljesítménye, épp kényelmetlen, kínos minden politikai ideológiának, mint amilyen felszabadító mindenkinek, aki nem az állam által definiált kultúra szerint éli életét.

Mert a kulturális identitás megformálása nem az engedelmességgel kezdődik, és nem a parancsteljesítésnél fejeződik be. Aki a kulturális identitást a tiszteletre és az engedelmességre építi, az nem olvasta az Iskola a határont, ellenben mindössze egy nyomorult katonaiskolába járt. A mai jobboldali nemzeti kultúra védelme nevében elhangzó fenyegető ostobaságok a Kádár-rendszer legrosszabb ideológusainak érveit szajkózzák: nehogy valaki is rossz színben tüntesse fel az országot, mert aztán még megüti a bokáját. Ami 1960-ban szimpla szamárság volt, az 2012-ben, egy szabad országban: ugyanolyan nevetséges, mint amilyen kultúraellenes, taníthatatlan ostobaság.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 50 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
packó_
2012. május 28. 21:48
Valami miatt mostanában nagyon ideges az un. liberális "értelmiség". Mondanivalójuk nem változott, de az agreszivitás nőtt.
Bisque Béla
2012. május 28. 18:08
MIT NEM BESZÉL AZ A HÉBER... Mit nem beszél az a héber, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a zsidajság: Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!... Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ok izennek, Kik egy nyúlra heten mennek. Lassan, héber, húzd meg magad, Könnyen emberedre akadsz; Ha el nem férsz a bőrödbe’, Majd kihúzunk mi belőle! Itt voltatok csókolózni, Mostan jöttök hadakozni? Jól van hát, jól van, jojjetek, Majd elválik, ki bánja meg. Azt a jó tanácsot adom, Jojjetek nagy falábakon, Hogy hosszúkat léphessetek, Mert megkergetünk bennetek. Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk, Úgy kiverünk, jobban se’ kell, Még a pipánk sem alszik el!
MérlegElőd
2012. május 28. 16:41
Sajátos megközelítése a problémáinknak e cikk. Rengeteg ellenvetésem van, miközben a bevezetősorban megfogalmazott állítással egyetértek. Mégis nézzünk meg egyet közelebbről. A cikk végéről. Röviden csak annyit, az egykori Egyesült Államok elnökétől. Aki nem tudja megfelelően képviselni kölföldön Amerikát, az nem hagyja el Amerikát! Szemben a cikk írójával, magunkra adoptálva is egyet tudok vele érteni!
Locassen
2012. május 28. 14:09
"az irodalmi élet belső játékszabályai" hát ez fura, én azt hittem, hogy általában az kerül be az irodalmi kánonba, aki, hát nehéz ezt így kifejezni, de... mondjuk kimagaslóan ír, vagy zseniális verseket vet papírra; és nem azért, mert aláveti magát a brancsbeliek számára oly kedves céhes előírások kívánalmainak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!