Adana szelleme

„Most Törökország regionális nagyhatalom, Szíria pedig egy gyenge kezű vezető alatt útját kereső állam, amelyet hatalmas szövetségesei minden oldalról szorongatnak. Nem az a kérdés, hogy Törökország képes lenne-e benyomulni Szíriába, hiszen ez nem a képesség kérdése, hanem a hajlandóságé. A háború nem azért tör ki, mert Ferenc Ferdinándot lelövi Gavrilo Princip, vagy mert a király heves fogfájása miatt támadásra ad parancsot. A háború üzleti vállalkozás, lehetőség a befolyás növelésére, a belső feszültség levezető szelepe, és még sok egyéb haszonnal járó hatalmas esemény. Persze jelentős kockázattal jár, de a kormányok általában vállalják ezt a rizikót, főleg mert mások bőrére megy a véres játék.

Törökország ebben a mostani vállalkozásban mindenképpen szerepet akar játszani. Senki sem fogja azt kijelenteni, azért támadunk, mert erősek vagyunk és így akarjuk. Minden bivalyerős hadsereg a gyengéket akarja megvédeni, a rovott arcú és múltú kommandósok kifejezetten kölyökkutyákat akarnak simogatni a pacifikálandó területen, az erőszaktól hivatalosan mindenki irtózik. Sajnos, az újságírók között is találunk olyanokat, akik a hadigépezet részei, és egyáltalán nem tudósítók, s vannak a segélyszervezeteknél is olyan munkatársak, akik különleges, titkos feladatokat kaptak országuk külügyminisztériumától. Ezt mindenki tudja, ez a játék része. Ahogy a több ezer halott, a lerombolt városok, az amputált lábú kisgyerekek tömege is.”