Kritikus tömegen túl (2011)

„Eltelt néhány év, s Budapesten, Magyarország és a változatlanság fővárosában valami végleg megváltozott. »Mostanában feltűnt, hogy egyre több a biciklista« - mondják családomban azok, akik évente néhányszor járnak a fővárosban. Emlékeik szerint évtizedekkel ezelőtt nem is láttak bringásokat a pesti utcákon. Ma már teljesen megszokott dolog a kerékpározás az egykor teljesen autóforgalomra szabott Budapesten.

Ez nagyrészt a Critical Mass mozgalomnak és a tömegrendezvényeik által fellelkesített bringások hadának köszönhető. 2004-ben szervezték az első budapesti Critical Mass-t, és néhány év alatt pár ezerből 80 ezres tömeggé (a világ talán legnagyobb CM-évé) nőtte ki magát a rendezvény - miközben az első CM-nek helyt adó San Franciscóban ma is egy szűk radikális bringás csapat és a rendfenntartó erők fogócskája a felvonulás.

Nálunk mintha megnyílt volna egy szelep, amin keresztül a csendesebb utcákra, az egészségesebb környezetre és az élhetőbb városra vágyó tömegek kitódulhattak a napvilágra. A második pesti CM-től szinte minden felvonuláson részt vettem, párszor önkéntesként is besegítettem. Emlékezetes események voltak, ahol jókedvű fiatalok és idősek, kisgyerekesek és szinglik, hivatalnokok és punkok, jobbosok és ballibek mosolyogtak egymásra két keréken ülve. A Reakción/Mandineren is évek óta nyomon követtük és támogattuk a bringás mozgalmat.

Mára, számomra elmúlt az újdonság varázsa, de jól van ez így. A kerékpározás a mindennapi élet része lett. Ha épp nincs ellopva a biciklim (hat év alatt három lopás, vigyázzatok az értékeitekre, gyerekek!), akkor szívesen váltogatom a bringázást a tömegközlekedéssel - mikor melyik a racionálisabb választás. Mert csak egy opció nem racionális: az autóban történő seggmeresztés egy belvárosi dugóban. Ma már tízezrek vannak ennek tudatában.

Ma, újra Critical Mass. És legyen utána minden nap.”