„Természetesen lehet kádáristának lenni. Ha fasisztának szabad lenni, kádáristának miért ne szabadna? Ismerek én olyan embereket, aki ma is Kádár hívének vallják magukat, a kádári diktatúrát ma is jónak, annak szolgálatát vállalhatónak gondoljak. Mi több, az egyikkel egész jó barátságban vagyok. Csakhogy ez az ember nem tartja magát a polgári demokrácia és a kapitalizmus elkötelezett támogatójának. Sőt, most is úgy véli, a szocializmus volt az igazi. De pont ezért – mint elvhű kádárista – nem indult polgári demokratikus pártok színeiben a választásokon, nem vett részt az állami vagyon privatizációjában, nem lett belőle közhatalmat gyakorló politikus vagy a közhatalommal üzletelő milliomos. A Munkáspártba se lépett be, a magánszektorban dolgozó magánember, aki a magánpénzéből vett söre mellett időnként nosztalgiázik egyet. Joga van hozzá, még ha beszélgetéseink sokszor kemény vitákba torkollnak is emiatt. Nem baj, így szép az élet. Leírtam már: »Lehet utólag is büszkén felvállalni a rendszert, s lehet persze utólag elvetni és hajdani viselt dolgokért bocsánatot kérni. Mindkettő legitim a maga módján. Csak egyvalamit nem lehet: a diktatúra hajdani szolgálójaként, (az új demokráciának szintén haszonélvezőjeként) a bukott rendszert általánosságban elvetni és elítélni, a rezsim hasznára tett konkrét, személyes cselekedetek terhe alól viszont biankó, bűnbánat nélkül is járó felmentést, elnézést követelni.«
Az MSZP azonban pont ezt tette és teszi. Nézzük már meg, ki kapott tavaly Baloldalért Díjat. A díjazott Baranyai Lőrinc, aki a Kádár-rezsimben KISZ-titkár a Néphadseregben, majd a dorogi szénbánya párttitkára. A rendszerváltás után cégtulaj, vállalkozó, aztán MSZP-s honatya. »1995. április óta az esztergomi telefonkörzet amerikai-magyar telefontársasága, az Egom-com Kft. igazgatótanácsának tagja.« Talpra esett, mint Schmitt Pál. Az ilyen káderek pályaíve arról tanúskodik: nekik szocializmus és kapitalizmus, diktatúra és demokrácia nem egymást ütő fogalmak. Hanem szerves fejlődés állomásai amelynek során (Nem igaz, Palikám?) mi mindig megtaláljuk a számításunkat.”