Képesnek kellett lennünk együtt élni a terrorizmussal

„Okoz az különbségeket a közösségükön belül, hogy két eltérő társadalomban élnek, északon az enyhe protestáns többség részeként, a sziget déli felén pedig kisebbségben egy szinte teljesen katolikus országban?

Nagyon érdekes kérdés, olyan, amiről keveset szoktunk gondolkodni, ezért nincs kész válaszom. Vegyük először a katolikus-protestáns eltéréseket. A katolikusok sokkal inkább közösségközpontúak, míg a protestánsokat individualistáknak mondhatjuk. Ha megnézzük, hogyan viselkednek azok, akik életük egy pontján átkelnek Nagy-Britanniába (ez sokakkal előfordul), azt látjuk, a protestánsok beilleszkednek, és az esetek jelentős részében ott is telepednek le. Ezzel szemben a katolikusok közül sokkal többen térnek vissza az eredeti közösségükbe. A nagy katolikus többség mellett élő presbiteriánusokat pedig érthető módon befolyásolja az őket körülvevő társadalmi környezet, érthető módon, valamennyire alkalmazkodniuk kell. Az északírekre, és különösen igaz ez a protestánsokra és ránk, presbiteriánusokra, viszont jelentős hatást gyakorolt a már említett, sok évszázadra visszatekintő kapcsolat Ulster – ez több kevésbé a mostani Észak-Írország területe, de történelmileg valamivel nagyobb annál – és Skócia között. (...)

Kívülállóként úgy tűnik, az északír konfliktust általában katolikusok és protestánsok szembenállásaként állítják be. Ez mennyiben felel meg a valóságnak?

A konfliktus lényege, alapja nagyrészt az a vita, hogy Észak-Írország az Egyesült Királysághoz vagy Írországhoz tartozzon-e. Számomra ez mindig is politikai kérdés volt. Azonban azt láthatjuk, hogy a Dublin fennhatóságát a katolikusok kívánják, az Egyesült Királysághoz pedig a protestánsok ragaszkodnak. Az alapvető okok mellett ott azonban vannak vallási vonatkozások is. Ismertek a meglévő teológiai eltérések, illetve a protestánsok nagy része érthető okokból nem szeretett volna pápai fennhatóság alá tartozni, márpedig Írországban nagyon jelentős a katolicizmus befolyása. De maga a konfliktus, vagy, ahogy a fegyveres erőszak közel három évtizedes időszakát hívjuk, a Gondok (The Troubles) – amely az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army – IRA) 60-as évek végén indított fegyveres harcával kezdődött – a politikai hovatartozásról szólt. A szemben álló félkatonai szervezetek közül az ír egyesítést követelő IRA terrorja elsősorban a brit rendfenntartó erők tagjai közül szedte áldozatait, míg a Londonhoz való tartozást fenntartani kívánó Ulsteri Önkéntes Erők (Ulster Volunteer Force – UVF) támadásai az IRA-tagok ellen irányultak.

Az 1998-as Nagypénteki Egyezménnyel lezárult a fegyveres konfliktus időszaka. Most hogyan áll Észak-Írország jövője?

Azért érdekes kérdés ez most, mert 2012-ben lesz százéves a független Ír Köztársaság létrejötte és a sziget kettéosztottsága. Azt gondolom, hogy utóbbi hosszú ideig így is fog maradni, mégpedig két okból. Az egyik az, hogy Észak-Írország lakóinak a többsége még mindig fenn szeretné tartani a hivatalos kapcsolatokat Londonnal, és sokunknak szintén fontos a máig élénk viszony Skóciával. A másik, hogy az Ír Köztársaság jelenlegi gazdasági állapota nem teszi lehetővé a bizonyára hatalmas költségekkel járó újraegyesítést. Emellett az írországi katolikus szavazók többsége szintén nem érez nagy késztetést a sziget újraegyesítése iránt. Mégis azt gondolom, hogy ez valamikor a nagyon távoli jövőben biztosan be fog következni.”