Hajrá, MTV!

„Összességében a magyar szabályozás nem egyedi, és aligha kelt olyan nemzetközi visszhangot, mint a médiatörvény néhány más rendelkezése. A kiemelt események listájának összeállítása azonban kiválóan alkalmas arra, hogy megértsük a hazai médiaszabályozás filozófiáját. A sportközvetítési jogok kereskedelme alapvetően üzleti logika alapján működik, ennek köszönhető szerte a világon, így Magyarországon is a sportcsatornák növekvő száma, a sportközvetítések bővülő kínálata. A Médiatanács döntése ebbe a folyamatba avatkozik be, a magyar érintettségű sportesemények jelentős részét de facto kiemeli a piacról. Korábbi posztunkban egy konkrét esemény, a férfi kézilabda Európa-bajnokság kapcsán már volt szó arról, hogy hosszabb távon milyen hatásai lehet az ilyesfajta beavatkozásnak. Messze nem biztos, hogy a közjót növeli. Könnyen lehet, hogy az elmúlt években megszokott események tűnnek el magyarországi sporttelevíziós kínálatból: ha egy esemény vagy bajnokság legértékesebb magyar vonatkozású elemeit meg kell osztani egy versenytárssal, a sportcsatornák nem feltétlenül vásárolják meg majd azokat a jogokat, amelyeket az elmúlt években megvettek. Ebben az esetben vagy szegényebb lesz a sporttelevíziós kínálat, vagy ha továbbra is elérhetők lesznek a tartalmak, minden bizonnyal a Magyar Televíziónak kell fizetnie értük, természetesen az adófizetők pénzéből.

Különösen érdekes, hogy a magyar lista mintha némileg más logika alapján készült volna, mint a többi országban. Vannak természetesen közös elemek, és ezek a leginkább elfogadhatóak: a nyári és téli olimpiai játékok vagy a nemzeti labdarúgó válogatott mérkőzései valóban mindenhol nagy jelentőségű események. Ha reális veszély, hogy ezek a társadalom egy része számára elérhetetlen tartalommá válnak, a szabályozó jogosan avatkozhat be. A külföldi listákon a többi esemény jellemzően olyan, ami egy-egy országban valóban nagy jelentőségű, a történelmi hagyományai és sportéletben betöltött szerepe miatt közérdek a lehető legszélesebb körű elérhetősége. Ki kérdőjelezné meg például a Tour de France franciaországi, a wimbledoni teniszbajnokság egyesült királyságbeli, vagy a jégkorong világbajnokság finnországi jelentőségét?

A magyar lista azonban más logika alapján állt össze: itt nemcsak a sportéletben betöltött szerepről van szó, hanem úgy tűnik, hogy a Médiatanács valamiféle sportágfejlesztési programban vesz részt. Nehéz lenne bizonyítani, hogy például a férfi kosárlabda Eurochallenge és a női kosárlabda Euroliga kupaküzdelmei Magyarországon olyan jelentőségűek lennének, hogy szabályozási eszközökkel kellene garantálni az MTV-s közvetítést (ne legyen ugyanis illúziónk, az RTL Klub és a TV2 még véletlenül sem fog közvetíteni alacsony érdeklődésre számot tartó eseményeket, eddig sem tették, ezután sem fogják). Ezek kifejezetten egy szűk kör számára vonzóak, egész egyszerűen semmilyen adat (mérkőzések helyszíni nézőszáma, médiavisszhangja, eddigi közvetítések nézettsége) nem támasztja alá, hogy a kosárlabdaligák mérkőzései a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események lennének. Inkább arról van szó, hogy a sportszövetségi menedzsment az így remélt nyilvánosságtól várja az adott sportág eladhatóságának növelését; a szponzorokkal való tárgyaláson nagyobb publicitást tudnak ígérni, mint eddig bármikor.”