„Hogy mi hozna megnyugvást, hogy van-e az időn kívül bármi, ami segítene, igazából nem tudom. Egy dolog azonban rettenetesen zavar: a Pozsgay-interjúban és máshol is megfigyelhető határozatlan alany. Mintha ennek a diktatúrának nem lettek volna működtetői, döntéshozói, haszonélvezői. Megfigyelnek, lehallgatják – mondja azokról az évekről az ember, aki már 1980-ban az MSZMP KB tagja lett.
Pozsgay egy diktatúra vezető politikusa volt. Kétségtelenül akkor, amikor a diktatúra már erőtlenedett, és kétségtelenül azok közé a kommunista vezetők közé tartozott, akiknek voltak érdemeik a rendszer összeomlásában. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, ha kétségtelenül árnyalja is a képet, hogy a kollektív felelősség – nem kollektív bűnösségről beszélek – megállapításakor a nevének előkelő helyen kellene szerepelnie. Sokkal előbbre, mint azoknak az egykori ügynököknek, akikről a vita most és immáron két évtizede folyik. Ismerjünk meg minden nevet, egyetértek, de a már akkor is ismert nevekről, az ország, a pártállam, a kommunista diktatúra vezető és döntéshozó politikusairól se feledkezzünk meg. Akik, bár emberileg érthető módon ma már rendre határozatlan alanyok mögé bújnak, valójában azonban meglehetősen határozott alanyai és cselekvői voltak ennek a rendszernek.”