„Orbánék nem használták ki a Radičová-epizódot, Ficóval szemben pedig fegyvertelenek lesznek. Egyszerűen azért, mert Fico komplexusok és aggályok nélkül posztkommunista, és az ilyeneket még mindig szívesebben látják Brüsszelben, mint azokat, akik ókonzervatív álcában posztkommunisták, és harcedzett nyugat-európai kereszténydemokratákat oktatnak ki sültbunkó módon az európai kereszténydemokrácia lényegéről.
Nem nehéz elképzelni Ficót, amint szorgalmasan jegyzetel: hogyan markol össze magának minden hatalmat Orbán, hogyan küszöböl ki módszeresen minden veszélyt, ami a független hatalmi ágak felől fenyegetné (Szlovákiában több szempontból úgyis kész a kocsi), és mi az, amit nem szabad elkövetni, ha valaki a teljhatalom birtokában nem akarja, hogy fölöslegesen bizgeréljék az országon kívülről és belülről. Avagy fordítva: mi az, amiért az embert nem szeretik, tehát az ellenkezőjével olcsón és kockázatmentesen híveket lehet szerezni (az egykulcsos adó megszüntetésével, mondjuk).
Szóval érdekes lesz elnézni, hogyan boldogul egymással a két hasonló jellemű figura. Tétje is van: ha Fico, akitől ez ügyben sok jó nem várható, nyíltan diszkriminálja a magyarokat – mert egy adott pillanatban politikailag éppen ez lehet kifizetődő –, akkor mit csinál a budapesti kormány? Akik annak a hívei, hogy »mutassunk végre erőt«, csak egyvalamit felejtenek el: nincs itt erő. Se gazdasági, se politikai, se katonai, semmilyen.”