Mitől lesz értékes a tartalom?

„Tudomásul kellene végre venni, hogy az internet teljesen megváltoztatta újságolvasási, hírfogyasztási szokásainkat. Nagyon kevesen vannak, akik egyik-vagy másik online újság címoldaláról kiindulva, cikkről cikkre haladva olvasnak. A többség linkeket követve csapong, keresőből érkezik, valamelyik hírgyűjtőt használja, RSS-ben kapja a híreket, vagy a közösségi médiából kapott ajánlások szerint válogat. Le lehet automatikusan minősíteni az ő olvasmányaikat?

Több út is kínálkozik arra, hogy a fenti axiómával szakítva eldöntsük, miért is kérjünk pénzt.

1. Metered wall – A New York Times által (is) sikeresen alkalmazott modell szerint a tartalomfogyasztás egy bizonyos mértékig ingyenes, azon túl fizetős. Itt tehát nem szükséges az egyes anyagok értékének a méricskélése.

2. Freemium modell – Ez a klasszikus »beetetős« modell egy korszerű változata. Ingyen adunk valamit, amivel rászoktatjuk a vevőket a »jóra«. Ez természetesen nem lehetséges úgy, hogy ingyen csak a gyengébb tartalmat adjuk, mert azzal nem felkelteni az olvasók érdeklődését.

A nyomtatott lapok évek óta tartó lejtmenete folytatódik. Egyes kiadói emberek mintha nem vennék ezt észre és még mindig úgy gondolják, hogy az »átmeneti nehézségek« után következik majd a feltámadás. Az Álmodozások kora című Szabó István film befejező képsorai jutnak az eszembe: »Jancsi válságos ponthoz érkezett, gondolatait a felnőtté válás fájdalmáról a narrátor közvetíti, amikor megszólal a telefon. Az ébresztőszolgálat hangját hallja: – Jó reggelt, tessék felébredni!... A telefonközpontban végigpásztáz a kamera a telefonos lányok során, akik ugyanazt a pár szót ismétlik, hangjuk megsokszorozódik, jelképes értelemmel telítődik: – Tessék felébredni! – Tessék felébredni!«”