Enclosure

„Minél több embert kell visszavezetni a munka világába, a segélyező rendszert pedig át kell alakítani. Ha kell a beruházások támogatásával, ha kell beavatkozással. A konzervatív gazdaságfilozófia szerint »hal helyett háló kell adni a szegény embereknek«. De mivel az első megoldásra (a beruházások támogatására) a gazdasági válság miatt kevés lehetőség van, így egyelőre marad a második út, jelen esetben a közmunkaprogram.  A »bekerítés« folyamatának második problémája a külföldi tőke erőszakos jelenléte. A kormány, ha tömegesen akar munkahelyet teremteni, akkor szüksége van rá. De a külföldi tőke jelentős része pénzszivattyúként is működik. Azaz a megtermelt javak jelentős része nem Magyarországon hasznosul. Nagy hányadát nem idehaza fektetik be, illetve nem kerül át az állam újraelosztó rendszerébe. Ráadásul a külföldi tőke megfojtotta a magyar versenytársát. Így munkahelyet teremt ugyan, de rendkívül káros következményekkel jár az országra nézve. 

A külföldi tőke a spontán privatizáció óta (az Európai Uniós csatlakozás után még inkább) él a »bekerítés« eszközével. A magyar kormány patrióta gazdaságpolitikai lépései, a »visszakerítés« pedig nemcsak szellemiségében, hanem anyagiakban is komolyan sérti az Európai Unió egyes gazdasági szereplőinek érdekeit. Sorolhatnák a számos ütközőpontot: a vízművektől, a franciák által birtokolt »kajajegyig« (melyben Sarkozy nyíltan konfrontálódott Orbánnal), de fölösleges. Aki itt él az látja: a külföldi tőke mindenre ráteszi a kezét. A magyar kormányt (ezáltal Magyarországot) ért politikai támadások mögötti számos elem közül az egyik legfontosabb a gazdasági érdekütközés. (Más okokról pl.: keresztény értékrend, magyar baloldali ellenzék »árulkodása«, vagy a közösségi jogok deklarálása, stb. most nem szólva) A konfliktus a Magyarországon »bekerített” és »visszakeríteni« kívánt »legelők” miatt alakult ki és vált politikai jellegűvé. Mint manapság minden gazdasági küzdelem.”