Saját Orbánunk

„A helyzet ugyanis az, hogy ha a magyar miniszterelnök átmegy jófiúba, márpedig átmegy, előbb-utóbb rendezi a kapcsolatait is. Kicsit megtáncoltatják, kissé ugyan mindig gyanakszanak majd rá, figyelik, mint a bírók Tottit, mégis, egy idő után elnézik korábbi kivagyiságát, és a hitelhez is hozzáfér. Meghátrál majd egy-két dologban, amit az ellenzék láttathat diadalnak, miközben az általa alkotott rendszer legfontosabb összetevői épek maradnak.

Van már alkotmánya, saját választási törvénye, saját köznevelési törvénye, saját felsőoktatási törvénye saját keretszámokkal, saját szakmunkásképzője és saját egyeteme, van saját közmunkarendszere, saját közép- és felső osztálya, saját igazságszolgáltatása, saját Alkotmánybírósága, saját bankja, saját gyára, most, hogy télidőn néhány fotós előtt váratlanul meglátogatta őket, vannak saját hajléktalanjai, saját törvénykezése, saját frakciója, saját sajtója, saját focicsapata, saját kereteire szabott országa, amit ő és a hozzá közel állók, ahogy Lázár János fogalmaz, most már belakhatnak. Ebbe az otthonosságba már az is belefér, hogy a saját asztalhoz hívják az ellenzéket, a pártfinanszírozás ügyében, például. Aztán amikor a bíró nem néz oda, legfeljebb irgalmatlanul letalpalják, ha meg véletlenül lebuknak, elmutogatják, hogy ők csak a labdára mentek, tényleg, a másik a huncut.”