„Magyarországot szoros emberfogásban kényszerítik nem EU-s intézmények (Európa Tanács, Velencei Bizottság) ajánlásainak elfogadására, kvázi kötelezővé teszik számára, ami nem kötelező a saját hazájuknak sem. Ugyanezeket az elveket viszont nem kérik számon másokon, például Szlovákián. A balos EP-képviselőket nem érdekli a valódi helyzet, csupán kihasználják a helyzetet, hogy üssenek egyet egy jobbos vezetésű országon. Ott van az ET nyelvi chartája, amiről a la carte válogatnak az aláírók, esetleg Szlovákiának jelezni lehetne, hogy a la carte fogadja el az összeset.
Az ilyen ügyek nem közelítenek minket az EU-hoz, hanem eltávolítanak tőle, belőlem is előjön a régi jobbos, és azonnal kettős mércét kezdek emlegetni. Az EU-ban nem csak gazdasági, hanem értékválság is, az mér régen nem az, aminek indult, az EU egyre inkább a tagállamok fejére nő, egyre inkább a toleranciadiktatúra fogja, egyre nő benne a demokratikus deficit. Egy ilyen nehézkes, technokrata szervezet ne beszéljen európai identitásról és főleg ne szubszidiaritásról. Az »egység a sokféleségben« inkább uniformizációnak tűnik egyre inkább. A legviccesebb az, hogy a kommunisták is aggódnak a magyar demokráciáért.
Mindenesetre az ilyen egyértelműen pártérdek-vezérelt határozatok aktuálisan kipécézett rosszfiúk ellen nem öregbítik az európai demokrácia és politikai kultúra hírnevét.”