„Mint szerelmes szüvem én édes urának”

„Ma egyre többször teszik fel a kérdést:   Miért jó házasságban élni?

Nem tudom erre lehet-e pontos választ adni. Valószínűsítem, hogy többféle tudományos, pszichológiai, antropológiai, szociológiai, teológiai válasz is létezik. Bár ez a kérdés inkább azzal az értelemmel van felruházva, mi hasznom van házasságból? Csak a baj. Váláskor adminisztrációs, anyagi, jogi problémák vannak. Ha gyerek van, az mindenben akadályoz. Valljuk meg, ki akar ma felelőséget vállalni bármiért.

Azonban maga az a tény, hogy megpróbálják a házasság »hasznát« kutatni, nem perverz tudományosság, mint inkább valami misztikus, csipkézett finom, intim vágy.

Szükség is van erre, mert rengeteg az ellendrukker. Ne a nagyáruház polcfeltöltő fiújára gondoljunk, aki azt hiszi itt a Kánaán, mert válogathat a diáklányok közül kedvére, és ezért cserélgeti is őket, és nem is tervezi a házasságot. Ez a fiú kutya füle. De inkább gondolhatunk a régebbi kommunista, és az újabb hasonló testvér ideológiára, amely elveti a családot, mint ami kizsákmányolja a nőt és gyereket, mint kispolgári csökevényt, és ezért meg kell szüntetni. (...)

Valami ősi eredetű kapcsolat a házasság, amit a modern ember  kikezdett, szétszedett, de még nem tudott semmit a helyébe állítani.

Beszélgetéseim alatt többen is igyekeztek kifejteni, ők azért nem házasodnak meg, mert a papír nem lényeges. Szerintem sem a papír lényeges. Éppen ezért házasodtam meg. Nem a papírért. Magamért és a társamért. Elkerülhetetlenül színt kell valljak, Istentől valónak ismerem és ismerem el a házasságot.”