„A Heti Válasz A 20 legnagyobb blődség Magyarországról címmel közölt összeállítást. Bár az idézet-és cikktallózás készítője, Ablonczy Bálint elismeri: »a külföldi sajtóban számos érdemi bírálat is megjelenik a magyar kormányról és a honi közállapotokról«, a címlap és a cikk végkicsengése, összhatása a kormányoldal táborának fejében nyilván nem ez. Hanem valami olyasmi, hogy lám, mennyire nincs igazuk Ezeknek, akik megtámadták a Zországot. Meg lehet nyugtatni vele magukat, hogy haha, mennyire hülye is a magát műveltnek gondoló Nyugat (amely ugyebár folyton hátba döf bennünket, a hálátlan, minket, akik érette véreztünk), s mennyire rendben van az, amit Orbán Viktor csinál. Nos, kurvára nincs rendben.
Hogy a nyugati médiaszemüveg időnként (nem is kicsit) torzít, e sorok írójának soha nem esett nehezére elismerni. Igen, felületes, szörnyű, pontatlan írások ezek. De éppúgy valószínű, hogy amennyiben egy horvát, moldáviai vagy belorusz szerkesztő olvasná el, mi jelent meg az elmúlt két évben az országáról a magyar sajtóban, ugyanúgy fogná a fejét. Hogy mennyi tévedés, elírás, ostobaság. S persze igaza lenne. De ettől még a Lukasenko autokrata marad, a Heti Válasz pedig változatlanul meg lesz róla győződve, hogy nincs Hernádi-ügy. Az ilyen típusú külföldi médiahibák egy része szimpla tájékozatlanság, másik hányada nyilván (adott esetben szubjektív, egyoldalú »jóhiszeműségtől« vezérelt), ideológiailag motivált félrehallás és félrefordítás.
Viszont. Ez a hangyaszorgalmú bakivadászat nem vezet sehová és nem bizonyít semmit. Ugyanis nincs a Földön olyan szörnyű, véres és barbár rezsim, amelyről ne lehetne találni sok száz vagy akár több ezer fals, könnyen cáfolható hírt. Lefogadnám, hogy az észak-koreai vagy szíriai kormány sajtófőnöke, az ottani kormánymédia szerkesztője is naponta dörgölhet bele akár tucatnyi alaptalan információt a tájékozatlan nyugati újságírók pofájába. És az ottani hívek is röhögnek, hogy milyen szűkagyú, retardált barmok ezek, és mennyire hazug a legitimitás, amin az álságos szankcióik nyugodnak.”