Nem politikai döntés az EU-szankció

„Eközben nálunk még mindig nincsen válasz arra, hogy az egyedi tételek (magánnyugdíjpénztári vagyon, különadók) kifutása után mitől lesz egyensúlyban a költségvetés. Így viszont a szankció miatti kormányzati felháborodást sem lehet megalapozottnak tekinteni. Szíjjártó Péter és Giró-Szász András közös közleménye ugyanis nem csak méltánytalannak titulálta a döntést, hanem a jogszerűségét is kétségbe vonja. Arra hivatkoznak, hogy a hiány tavaly alacsonyabb volt, mint három százalék, és ezzel még a jobbak között vagyunk – pedig a bizottsági magyarázat lényege éppen az, hogy nem a pillanatnyi eredmény számít. A hiány akkor fenntartható, ha az egyszeri bevételeket most már záros határidőn belül fenntartható deficitcsökkentés váltja fel. A többiekre is kár hivatkozni, mert minden tagállamnak saját deficitcsökkentési menetrendje van: nekünk, mint régi motorosoknak 2011-re kellett volna (fenntartható módon) elérni a hiányt, míg azok, akik sokkal később, a válság hatására engedték el a gyeplőt, jórészt 2013-2014-ig kaptak határidőt.

Ezzel együtt sem lehet persze kizárni, hogy a bizottsági és tanácsi döntéshozók nem tudták teljesen függetleníteni magukat a magyarországi fejleményektől és a magyar állam elleni kötelezettségszegési eljárásoktól. De ha csak a jogszabályokat és csak a magyar költségvetési folyamatokat nézték, az is elég volt a fellépéshez. A jó hír, hogy az EU-IMF és a magyar állam közötti tárgyalások egyik kardinális pontja ugyancsak a fenntartható költségvetés kérdése. Ha tehát a hitelkérelem kedvező elbírálása kedvéért a kormány hajlandó lesz korrigálni a gazdaságpolitikáját, akkor a kohéziós támogatások megvonása is lekerül a napirendről.”