Malév-leállás és az értelmezések csatája

„Emberi oldalról nézve – és a politikában mindig ez a fontosabb – azonban inkább tragikus egy ilyen hirtelen kimúlás. Ott vannak, akik nem tudtak ma már a járatukra felszállni, ott vannak az alkalmazottak, a beszállítók – sokan vannak, akik azonnal vagy nagyon rövid időn belül rendkívül rosszul jártak, a hírmédia is könnyebben tudja az ő sorsukon keresztül elmesélni ezt a napot. Egy ilyen jelentőségű negatív esemény árnyékában azonnal beindul a politikai gőzgép: kié a felelősség? Kinek hoz, és kinek visz majd támogatottságot a Maláv bezárása?

A kérdésre nincs egyszerű válasz. A legegyszerűbb, legkönnyebben dekódolható értelmezés szerint ebben a kormányzati ciklusban jutott el a vállalat a csődig, tehát ennek az időszaknak a bűnlajstromát gyarapítja majd ez az eset is. Ennél eggyel összetettebb, de szintén nem túl bonyolult az a magyarázat, amely szerint bármilyen állapotban is volt a légitársaság, ennek a kormánynak lett volna a dolga valahogy életben tartani és egyúttal rendbe tenni. Oszkó Péter kritikus nyilatkozata ez a vonalat képviseli.

Nem marad azonban muníció nélkül a kormányoldal sem, csak annyiban nehezebb a dolga, hogy az értelmezése némileg összetettebb, és évekkel ezelőtt történt eseményekre mutat vissza. Ez sosem különösebben hálás pozíció, a közvélemény az idő múlásával egyre kevesebb lelkesedéssel fogadja az ilyen retrospektív magyarázatokat. Az ő verziójukat szolgálja ugyanakkor, hogy a Gyurcsány-kormány idején megkötött privatizációs szerződés és az azt követő események annyi sebből véreztek, hogy ezekre még azok is emlékeznek, akik általában nem különösen fogékonyak a vállalati hírekre.”