A kétpetéjű ikrek

„Aztán telt-múlt az idő, és a cinkelt kártyák visszakerültek a pakliba. A kommunizmus bűneiről újfent alig esik szó. Így van ez a megroppant gerincű Európában: nácizni lehet, »komcsizni« nem komilfó. A szombaton tartott országos megemlékezések tanúsították: ez az egy nap, február 25-e kivétel. Persze, a baloldali politikusok beszédeikben kerülgették a forró kályhát, már akik egyáltalán eleget akartak tenni az emlékezés hivatalosan rájuk hárult kötelezettségének. Szegény Kovács Béla érdemeit és szenvedéseit nem akarnám kisebbíteni, de van abban valami elképesztő, hogy több megemlékezésről mindössze ennyi volt a közlemény: »65 éve ezen napon hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát. Ebből az alkalomból országszerte megemlékezéseket tartanak.« Slussz.

Szeretnék eloszlatni egy tévhitet: a kommunizmus áldozatainak emléknapja nem azért lett kiemelten az emlékezés napja, mert Kovács Bélát ekkor vitték el a szovjetek. Az csak a kiválasztás apropója volt. Emléknap azért lett, mert annak az eszmének erőszakos propagátorai és hatalomra jutott senkiházijai miatt a huszadik században százmillió ember meghalt. Sztálin, Rákosi, Berija, Mao Ce-tung, Pol Pot, Visinszkij, Péter Gábor: néhány találomra kiragadott hóhér. S a »nagy kommunista eszme« hívei új köntösben itt vannak köztünk. Az Európai Parlamentben Vörös Danny ágál megzöldülve ellenünk, az ifjúkorában maoista Haraszti Miklós, korábban az EBESZ sajtószabadság-felelőse mostanában Washingtonban támadja a magyar médiatörvényt vagy ami éppen kézre esik neki, s ahogy eddig, nyilván ma is szorgalmasan működteti bejáratott sajtó-kapcsolatrendszereit.

Az emlékezés tehát nagyon fontos, de ha formális, az rosszabb, mint a hallgatás. Sokat elárul erről az emléknapról, hogy a legmegrázóbb beszédek a puszta tényekre szorítkoztak.”