A magyar nép okos, érti az alkotmányt

„– A Political Capital hétfőn publikált egy elemzést, amelyben az egyéni körzetekben összefogást javasolt az ellenzéki pártoknak, de szerintük külön országos listát kellene állítaniuk. Ön többször is leírta, hogy az új választási rendszer a hatalomban lévő pártoknak kedvez. Mit gondol, milyen taktikával nyerhet az ellenzék?

– Valóban úgy tűnik, a választás új szabályait úgy írták, hogy az a jelenlegi kormánypártoknak kedvezzen. Persze amint megvan a pontos szabályozás, el lehet kezdeni tervezni, ki hogyan tudja a javára fordítani. De a helyzet ennél is nehezebb, nem csak a választási rendszer jelenti az akadályt. Először is, nincsenek erős ellenzéki vezetők, akik győzni tudnának az ismert fideszes politikusok ellenében. Az ellenzékiek ráadásul szeretnek egymás között vitatkozni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy kétféle ellenzék van: amelyik demokratikus ellenzéknek hívja magát, no és a Jobbik. A Jobbik és például az MSZP sosem fog együttműködni, és ez nem is lenne bölcs döntés. Kicsit olyan ez, mint a weimari Németország: ott volt egy szélsőbal, egy szélsőjobb, meg középen egy kisebb erő, amely először nyert, de utána átvette a hatalmat a szélsőjobb, mert stratégiai szövetségre lépett a bal- és a jobboldal, hogy szembeszálljanak a középpel. Amint ez bekövetkezett, káosz lett. De Magyarországon a Fidesz kettős játékot játszik: a Jobbikot arra használja, hogy megijessze a baloldalt, miközben a szocialistákat démonizálja, összemossa a kommunistákkal, amivel ráijeszt a Jobbikra. Az EU-nak és a nyugati hatalmaknak pedig azt mondhatják: lehet, hogy nehéz velünk, de várjátok ki, milyen lesz egy Jobbik-kormány. El tudják hitetni, hogy jobbak, mint bármely másik oldal.

Az is probléma, hogy ha nem is a Fidesz nyer a következő választásokon, akkor is elég korlátozott azon szabályok köre, amelyeket egy új kormány meg tud változtatni. Az adórendszert, a költségvetés egyes részeit, a nyugdíjrendszert már mind kétharmados törvény szabályozza. A Költségvetési Tanács (KT) tagjait például a Fidesz jelöli ki, és ők még a következő kormány idején is hivatalban lesznek. A KT-nek joga van megvétózni a költségvetést, ha az növeli az államadósságot. Ha március 31-ig a parlament nem tud megegyezni egy újabb költségvetésről, akkor az alkotmány megengedi, hogy a köztársasági elnök feloszlassa, és új választásokat írjon ki. Tegyük fel, hogy a következő nem Fidesz-kormány lesz, és hogy a Fidesz kinevezettjeiből álló KT megvétózza a költségvetést egy nappal a határidő előtt. És akkor van egy szintén a Fidesz által kinevezett köztársasági elnök, aki feloszlathatja a parlamentet. És akkor addig lehet új választásokat tartani, amíg olyan nem lesz a parlament összetétele, amilyet a Fidesz akar. Persze lehet, hogy a Fidesz kisangyal lesz, és együttműködik a következő kormányokkal; nem akarok azonnal rossz szándékot feltételezni. Az a félelmetes, hogy ez olyan rendszer, amely szinte ösztönöz arra, hogy visszaéljenek vele.

– Tegyük fel, hogy valamikor mégis kétharmadot szerez az ellenzék. Kezdjenek el azonnal új alkotmányt írni?

– Az embereknek kell hogy legyen beleszólásuk abba, ha új alkotmány készül. Nem politikai játék ez, nem kell mindig újat írni, ha valaki kétharmados többséget szerez. De az is igaz, hogy egy kétharmados ellenzéki győzelem mandátumot adna az alkotmány egyes pontjainak revíziójára, mert nem lehet tisztán demokratikusan kormányozni a jelenlegi szabályokkal. Ám ha bármi változtatás is történik az alkotmányban, annak nem az éppen aktuális győztes által kitalált szabályoknak kell lennie. Komoly alkotmányozási folyamatra lesz szükség. A kilencvenes években azért jöttem Magyarországra, hogy az Alkotmánybíróságot tanulmányozzam. Azon belül pedig az actio popularis érdekelt, az, hogy bárki írhat a bíróságnak, és kérheti, hogy vizsgáljon felül egy törvényt. Több ezer ilyen levelet elolvastam, és úgy láttam, hogy a magyar nép okos és meggondolt, valóban érti az alkotmányos ügyeket. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ez azóta megváltozott.

Jó lenne tehát, ha egy valódi, a közvélemény részvételével zajló alkotmányozási folyamat lenne, ahol az emberek megismerhetnék az alternatívákat, és valódi beleszólásuk lenne, nem olyan hamis módon, mint a Nemzeti Konzultáció volt. Az embereknek ismerniük kell, hogy az országuk milyen alkotmány szerint működik, és ezt jóvá kell hagyniuk nekik is, nem csak a kormányzó pártnak. Ez lehet, hogy romantikus amerikai elképzelés, de be kell látni, hogy ha a közvélemény nem áll az alkotmány mögött, akkor nagyon könnyű eldobni. Lassan fogták fel az emberek, hogy az előző alkotmányt tényleg hatályon kívül helyezik, azt pedig még lassabban, hogy ez miért is fontos. A közvéleménynek azt kell éreznie, hogy az alkotmány az övé, és hogy tétje van annak, megvédi-e azt vagy sem. Máskülönben mindig nagyon sérülékeny lesz az alkotmány. Kormányváltáskor mindig jönnek az újak, és kisöprik az előző kormány embereit, szabályait. Ez rendben is van, ha a mindennapi politikáról van szó, de a kormány alapvető működési rendszerét nem szabadna érintenie.”