„Csurka István életének értékelését hagyjuk a történészekre. De. Pályájában benne van az egész huszadik századi magyar történelem, a rengeteg frusztráció, meghasonlás, kisebbrendűségi érzés, hol célba talált, hol eltévedt tehetség. És - részben ezek miatti - irtózatos gyűlölet, negatív, romboló indulatok. Széthúzás és nem összetartás, lenézés és megfelelni vágyás, fennköltségre való hajlam és a pri...mitív ösztönök kiélése. Embertelen rasszizmus és még több gyűlölet. A magyarság lényegét megragadni vágyás, és a magyarság szerves részét képviselő embertársak megbélyegzése és kirekesztése. A diktatúrához való ambivalens viszony, a három »t«, a »besúgó voltam, de nem jelentettem« iszonyata, szóval minden, ami miatt ott tartunk ma, ahol. És mindezt túl kellett élnünk, és el kell az útból söpörni, mert csak a saját különbözőségeink vállalása mellett, de mégis együttműködve juthatunk ki a kátyúból és léphetünk az új századba a borzalmas huszadikból. Csurka nem hullócsillag, nem múló epizód volt. Máig feldolgozatlan, velünk élő jelenség.”