Hihetetlen rühellem a kettős mércét

„Kőszegi András:
Ez egy nagy kérdés, mert éveken keresztül politológiai, és mindenféle filozófusi órában azt próbálják az emberek fejébe verni, hogy a politikai logika, a politikai gondolkodás az más,  ne próbáljuk a hétköznapi logika mentén megítélni. Nyilván hoz neked egy csomó felületet vagy láthatóságot, vagy hozott ez a  fajta megnyilvánulás. A politikában mindig az az egyik kérdés, hogy minden megnyilvánulás, amit teszel, hoz vagy visz, felemel vagy letaszít, népszerűbb leszek vagy nem? Ezek a politika mérőszámai.

Deutsch Tamás:
Az üzleti marketingnél is megvannak ugyanezek a mérőszámok, beszélhetünk ebben a nyelvezetben is, de ugyanazt tudom csak elmondani, csak  más logikában, de ugyanazt a tartalmat akartam volna megfogalmazni. A részemről egy tudatos döntés volt, és  ezt a tudatos döntést továbbra is helyesnek gondolom, hogy Magyarországon veszélyesen  kevéssé figyel a politika és a politikusok a social média, a közösségi oldalak világára, a szónak abban az értelmében - nehogy bárki félreértse, nem a felügyeletet,  ezt a területet is politizáljuk át marhasága szempontjából, hanem annak a szempontjából - hogy  milyen meghatározó szerepet tölt be korban fiatal és korban kevésbé fiatal és aktív, sőt idősödő honfitársaink életében, hogy milyen hihetetlen nagy mértékben válik meghatározó, sőt sokak számára elsődleges információszerzési csatornává. És ha a politikus tevékenységével kapcsolatban az a természetes elvárás, amit a politikus önmagával szemben is támaszt,  amit a társadalom a politikussal szemben támaszt, hogy amit ő csinál,a lehető legközvetlenebb csatornákon keresztül kommunikáljon a  választóival, az adott közösség tagjaival, ha ezt a csatornát kihagyjuk, akkor a közösségünk egyre nagyobb számú  tagját akaratlanul kirekesztjük a közéleti diskurzusból. Nekem fixa ideám, hogy Karinthyval szóljak, ebből a szempontból volt egy nagyon tudatos lépés a részemről, hogy elkezdtem twitterezni. Azt természetesen kimondottan egy figyelem felhívó, ha tetszik polgárpukkasztó formában tettem meg. Nyilvánvaló, ha az ember - a színpadi dramaturgiának is megvannak a maga törvényszerűségei, - besomfordál a 22-ik statiszta és áll, és akkor a 3 perces színpadi jelenléte végén azt mondja, hogy »Igen, uram!«, az egy totálisan felejthető szerep. A besomfordál helyett bejön ez a statiszta, és egyébként a darab dramaturgiájába, rendezői felfogásába illeszkedő módon a 3 perces jelenlétével valami izgalmas pluszt hozzátesz, akkor emlékezni fognak a főszereplő, a mondanivaló, az üzenet nagyszerűsége mellett; emlékszel drágám? - mondják távoztukban a nézők, hogy uh, ott a 2-ik felvonásban az milyen jó volt az a komornyik fiatal színész aki bejött! Nyilvánvalóan ilyen értelemben persze ez egy figyelem felhívó, vagy a figyelem twitterezésem felé fordításának, fordulásának nagyobb esélyét magába rejtő módszert igyekeztem választani. De ilyen értelemben, nehogy valaki félre értse, hogy ez micsoda  hosszú hónapok tudatos előkészítése kapcsán megtörtént valami, nagyon rég óta foglalkoztatott a dolog, és amikor elkezdtem, 2011. március 7-én, névnapom volt, úgy hogy erre örök életemben emlékezni fogok, akkor azt gondoltam,  na most jött el az a nap, az a pillanat, az az óra, amikor megcsinálom a twitter profilomat.

Kőszegi András:
Másnap nőnap volt. Ennél sokkal fontosabb, hogy ez egy tudatos lépés volt. Nyilván van egy célja a politikai működésednek, a közéleti tevékenységednek. Van egy célod. Ehhez egy tudatosan választott megnyilvánulási forma-e ma is? Mindenkihez van »egy-két jó« szavad, és hát nagyon vicces ez a párbeszéd, ami ott történik. Érdekes követni, hogy mire ugranak, mire nem. Ezt mennyire használod tudatosan, hogy foglalkoztatod a jó népet twitteren? A másik nagyon érdekes, hogy ehhez a brandhez nagyon sokan úgy csatlakoznak, hogy miközben kritizálnak az obszcén, durva szavakért, közben tartalmilag nem sokat tesznek hozzá ahhoz, amit mondasz. A kritikusok oldalán is elválik a tartalom és a forma. Vagy tudatosan játszol velük, és hülyére veszed őket, vagy tényleg így jön?

Deutsch Tamás:
Így jön. Mindig szokták mondani, hogy a jó personal brandingnek is az az alapja, hogy nem ki kell fordítani valakit a személyiségéből, nem a külsejét és a belsejét meg kell változtatni, mert akkor iszonyú nagy az esélye annak, hogy a hiteltelenség, a megjátszás, az őszintétlenség, a nem tudok igazán azonosulni a lelkem mélyén a szereppel érzés az át fog törni.

Kőszegi András:
A Twitteren ilyen vagy, most meg nem?

Deutsch Tamás:
Én mindig ilyen vagyok.”