„Vegyük hát tudomásul, hogy a hazánk ellen folytatott kampány marad. Marad akkor is, ha másként hívják majd az aktuális szóvivőket, mert nagyon régi és tartós az a szövetség, amelynek szüksége volna ennek az országnak a természeti kincseire és népe munkájára, s ennek érdekében bármikor kész akár megvásárlására, akár megfélemlítésére. Jó volna végre megérteni azt is, hogy az egyhangú szidalmazás, rágalmazás, amely kívülről zúdul ránk, belülről indul, hazai forrásból táplálkozik. Akárhogy félünk az igaz mondatoktól, mégiscsak Ady múlt századi szavaira kellett volna és kellene figyelni »Az itthoni Béccsel / Kellett volna végezni előbb, / Vitéz, kuruc tervelők.« Most bőséggel megtapasztalhatjuk Ady igazát, amikor már rég nem Bécsről szól a történet.
Mégis, változhat-e valaha ez a helyzet? Azonnal megváltozna a Magyarországról kialkotott kép, ha a következő választásokon - hogy neveket ne mondjak - ennek a nemzetek feletti szövetségnek az emberei kormányozhatnák az országot. Lenne itt akkor demokrácia és mintaország Európának. És lenne megint derék prédaország Magyarország. Ezért lenne olyan fontos Orbán Viktor és kormányának megbuktatása, és ezért olyan fontos az országnak és népének a folyamatos rágalmazása, annak sulykolása, hogy itt mindenféle kisebbségnek félni kell. Ezzel szemben sok jel mutat arra, hogy ez a megbokrosodott társaság nem férhet hozzá többé a kormányrúdhoz nálunk. Úgy tűnik, Európában és másutt is bomladoznak, ha túlságosan lassan is, a globális liberalizmus hazugságbástyái. Elég sokáig tündököltek ahhoz, hogy most már kivárjuk a bukásukat. Legutóbb közel félmillió magyar ebben a reményben vonult Budapest sugárútján.”