„Hoffmann Rózsa számára a kommunikációs szakember ugyanolyan gyanús, mint a legtöbb magyar számára a közös képviselő vagy az iwiwen üzenetet küldő általános iskolai osztálytárs. Ő a fehérgalléros bűnöző, a szemfényvesztő és a kintornás. Hála istennek azonban a kommunikációs iparban dolgozó, becslésünk szerint közel harmincezer ember nemcsak Partners és Consulting névvégződésű háromfős cégekben dolgozik. Harmincezer kommunikációs szakember, médiás, tévés, rádiós, reklámos, marketinges, grafikus, pr-es, tanácsadó, és akkor még nem beszéltünk a nyomdászokról, plakátragasztókról, terjesztéssel foglalkozó emberekről, akik közvetve szintén a kommunikációs iparból élnek. (...)
Ha Hoffmann Rózsa magánemberként lenézi a kommunikációs szakembereket, az magánügy. Oktatásért felelős államtitkárként az ilyen nyilatkozatai viszont nemcsak tudatlanságát árulják el, hanem bosszantó károkat is okoznak. Ha a kommunikációs szakember nem fejleszt, mindössze tanácsokat ad, akkor a tanácsaiból a győztesként kihirdetett állami mobilszolgáltató akkor is beleáll a földbe, ha az árversenyben megveri a piaci versenytársakat. Ha a kommunikációs szakember nem fejlesztene, akkor ma Hoffmann Rózsa nyilatkozatai a postán keresztül két napig utaznának az MTI-be. Viszont ha a kommunikációs szakember fejleszt, akkor a mindenkori Hoffmann Rózsa-nyilatkozatok negyed órán belül legalább három formátumban fent vannak az interneten.”