Kormánypárti tüntetés: mi változott?

„Bár nem vitás, hogy a tüntetők a kormányzat iránti rokonszenvüket is ki akarták fejezni, az sem kérdéses, hogy a mozgósítás sikerét a nemzeti sértettség érzése, a frusztráció, az unió és a »nemzetközi baloldal« elleni (a kormány által is gerjesztett) indulatok garantálták. Ez veszélyes helyzetet teremt a kormány számára. A felvonulók ma még érte haragszanak, nem ellene, de nem tudható, hogyan fognak reagálni azokra a tudhatóan súlyos engedményekre, amelyekre a kormány kényszerül majd a tárgyalásokon. És ne legyen kétségünk, lesz aki erre emlékeztesse a jobboldali szavazókat. A magyar jobboldal peremvidékén mindig is létezett valamekkora nyugat- és EU-ellenesség, de a meghatározó többség nyugatos irányultságú volt. Az uniós tagságról szóló 2003-as népszavazáson a hagyományosan jobboldali régiók az országos átlagnak megfelelően, vagy enyhén afelett szavaztak igennel. A kormány mostani retorikája viszont azzal fenyeget, hogy az EU-ellenesség beszivárog a jobboldali főáramba, ami nagyon káros lenne az országnak, de katasztrofális lenne a kormánynak magának is. Az EU-ellenesség felszítása már középtávon is a Fidesz jobbszéli ellenzékét erősíti.

Ha a kormány továbbra is ki akarja elégíteni legelkötelezettebb híveinek ezt az indulatát, akkor olyan kettős beszédet fog folytatni, ami aláássa saját céljainak elérését.”