Isten, áldd meg a magyart, bazmeg!

„A Kölcsey-vers nem jogdíjas, az egyik legtöbbet idézett magyar irodalmi alkotás. Mint nemzeti imádság, pontosan azt a helyzetet írja le, amibe Dopeman elhelyezte. Eleve az volt a címe, hogy A magyar nép zivataros századaiból; ennek megfelelően a tartalma depis nyivákolás arról, hogy mi régebben végigraboltuk ugyan Európát, de most meg nem megy annyira jól, ezért szíveskedjen segíteni rajtunk az Isten, valautaalap nem lévén akkor még. Hogy Kölcsey nem írta bele a bazmeget így konkrétan, az részletkérdés, a napi politikai érzületet viszont belekódolta alaposan.

»Szar az egész«, ezt mondja Dopeman a saját szavaival, programot nem ad, mérges, indulatos és elkeseredett; aztán ugyanezt mondja el Kölcsey-idézetben, ha már az eredeti is efféle hiszti. Jobb helyeken kitüntetés jár azért, ha valaki életben tartja, újra felfedezi, újrafordítja a régi nyelvemlékeket, amelyek különben elhalnak a nép száján. Mármint ha jól sikerül – de a rossz próbálkozást se büntetik.

Rosszul énekelni, illetve szavalni a Himnuszt semmiképp sem törvényellenes, mindenki képességei szerint adja elő. Nekem speciel nem jön be Dopeman, és ha az ügyészség nem tukmálja rám a kultúrszennyet, akkor talán sohase hallgattam volna végig.”