„A Nemzetközi Valutaalap által mindenütt kikényszerített szerkezeti átalakulások a második világháború után kialakult modernség - ez azért valamivel több, mint a jóléti állam: beletartoznak ennél gyökeresebb egalitárius átalakulások is, mint a nemek közötti egyenlőtlenség csökkenése, és általában: a tekintélyi viszonyok megszelídülése - tönkretételéhez vezettek. Az alapnak az utóbbi harminc esztendőben tapasztalható stratégiája nem okozója, hanem tünete ennek a rombolásnak, amelynek az okairól és mibenlétéről többször írtam.
Görögországban és Olaszországban már hivatalnokkormány van (Görögországban a fasiszták részvételével), amelyet az Európai Unió (közelebbről: az Európai Központi Bank) irányít. Mariano Rajoy, a frissen megválasztott spanyolországi miniszterelnök bejelentette, hogy miniszterei főleg »szakemberek« lesznek (ez monetarista közgazdászokat és neokonzervatív hivatalnokokat jelent manapság). Olaszországban sokan örültek (joggal) a pokoli Berlusconi bukásának, de a szociális tiltakozások, a tüntetések és sztrájkok folytatódnak.
A nemzeti önrendelkezés, a nemzeti függetlenség és szuverenitás megszüntetése szétveri a polgári demokrácia kereteit.”