„Barroso az egykulcsos adó kétharmados törvénybe foglalása és a jegybankot érintő változtatás ügyében fogalmazott meg erőteljes tanácsot a miniszterelnöknek. Simor András nem a kormánytól független, hanem a kormánnyal ellenséges, az ellenzék és bizonyos pénzügyi körök érdekeit képviselő jegybankot irányít, ami joggal irritálja a parlamenti többséget. Az egykulcsos adó bebetonozása engem sem lelkesít – a gyermeknevelés adórendszerbeli elismerése viszont feltétlenül –, de Barroso véleményére ebben az ügyben nem vagyok kíváncsi.
Az euróválság félrekezelése után pedig különösen cinikus az a mondata, hogy Magyarország gondjai elsősorban belpolitikai döntésekre vezethetők vissza. Barroso levele mindenesetre egyenes beszéd: ha a kormány nem hátrál meg a kifogásolt ügyekben, Magyarország nem számíthat pénzügyi védőhálóra.
Nagy kár azonban, hogy megállt félúton. Igazán javasolhatott volna új miniszterelnököt is az országnak, egy lojális helytartót Orbán Viktor helyett, s lediktálhatott volna Brüsszelnek kedves, korrekt törvényszövegeket is. Csakhogy világos legyen: a demokrácia, a népszuverenitás, a közös értékrend az ő világában pusztán fikció. Az effajta barátságtalan lépésekre sem jó az indulati, zsigeri válasz.
Ám elgondolkodtató, hogy a szövetségeseink, barátaink – így az Európai Unió is – inkább gátolják, mint segítik az országot a veszélyzónából való kitörésben. Nincs kegyelem, szól a kormánynak a rideg üzenet. Lesz mit átgondolni a jövő évi küzdelmekre készülődve.”