„Négy: miután a világnak vannak súlyos közös bajai, a világkormányzásnak vannak súlyos feladatai. Ezek megoldásában Magyarország (is) elementárisan érdekelt, mert máskülönben Magyarország sem maradhat élhető hely és működőképes ország. A világkormányzás a »nemzeti« (állami) szuverenitások alapvető korlátozását jelenti. A világkormányzás mai formái (ENSZ, EU, NATO, dohai, kiotói folyamat stb.) a régieknél (a birodalmaknál, gyarmatbirodalmaknál és világegyházaknál) demokratikusabbak, bonyolultabbak, és a hatékonyságuk fölöttébb kétes. Nagyon is kétséges hogy alkalmasak-e az életfeltételek fenntartására a bolygón, a milliárdokat állati létben tartó tengernyi nyomor enyhítésére (melyben az emberiség egyre kisebb töredékét befogadó jóléti szigetek fenntartása lehetetlenné válik), a világot veszélyeztető nukleáris terror elhárítására, a globális világgazdaság és pénzügyi rendszer működőképességének biztosítására.
Jövőtlen világban a magyarságnak nincs jövője. Akit a magyarság jövője jobban izgat, mint a jelen hatalmi viszonyai, az a világ sorsán belül nézi a magyarságét, s a világ kormányozhatósága jobban izgatja, mint a »nemzeti« (állami) szuverenitások terjedelme.
A magyarság első számú sorskérdése a világ sorsának a kérdése. Ezt a tényt a magyar nyelvű közélet tematikai arányai, hogy finoman fogalmazzunk, nem tükrözik. De sajnos ez sem magyar sajátosság.”