„»Az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető« – hangzik az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvényjavaslat sokak által nehezményezett rendelkezése. A kommunista rezsimek bűneiben vétkes egyének felelősségre vonására számtalan próbálkozás volt az NDK-tól Kambodzsáig, ám a Lázár János és Harrach Péter által benyújtott indítvány aligha illeszthető ebbe a sorba. Ez, huszonkét évvel a békés rendszerváltás után nemigen értelmezhető gyökeresen másképp annál, mint ahogy Bárándy Gergely teszi. Ez nem a nagybetűs Igazságról szól, de még a kisbetűsről sem. Piti kísérlet az alkotmányozó túlerővel bíró hatalom részéről a legnagyobb (de nála így is jóval kisebb) ellenzéki párt - paragrafussal aládúcolt - kollektív lélektani fenyegetésére. Illetve gesztus saját zombijainak. Nem lehet azzal tompítani ennek a döbbenetes szövegnek az élét, hogy ez momentán csak jelképértékű. Attól a dolog lehetősége még ott van a fejekben és a fejek fölött.
A szándéknál is döbbenetesebb az indoklás: [Lázár János] »ezzel összefüggésben utalt az Ab 1990-es döntésére, amelyben a testület kimondta, hogy az MSZP jogutódja az MSZMP-nek. Ha az MSZP vagyonában jogutódja az MSZMP-nek, akkor felelősségben is, s a kommunista rendszer bűneiért az MSZP is - mint utódpárt - igenis tartozik felelősséggel - vélekedett, hozzátéve, hogy ennek kinyilvánításáról szól a dokumentum, amely politikai és jogi felelősséget az MSZMP egykori vezetőire terhel.« Hogy a pártvagyoni, szervezeti jogutódlás megáll, senki nem vitatja, azonban igen érdekes következtetésekre jutunk, ha a lázári magyarázatot továbbgondoljuk. Mondjuk, ha valaki megörököl egy céget, akkor nyilvánvaló, hogy annak tartozásai őt terhelik, de felettébb különös lenne, ha őt ítélnék el az előző cégvezetés sikkasztásaiért. És, ha még továbbmegyünk: nemcsak az MSZP utód, de maga az állam is »utódállam«, s a mindenkori kormány is »utódkormány«. Ugyanis azt senki nem vitathatja, hogy a jelenlegi állam és kormány a '89 előtti államrend, törvényhozás és rendeletalkotás jogutódja is, különösen, hogy számos jogszabály, amelyet ’89 előtt hoztak, máig hatályos.) (...)
Az egykori kommunistákat elítélő kommunisták örökösei pedig – mint ahogy erre többen emlékeztettek az elmúlt napokban – ott ülnek a Fidesz környékén is. A párt két favorit »udvari komcsija« (akikre az MSZP-elítélés nem vonatkozik) egyben a legmagasabb rangú élő, s politikailag aktív kádere a diktatúrának. Pozsgay Imre, a Fidesz Nemzeti Konzultációs Testületének tagja 1982-88 között Népfront-főtitkár, előtte és utána miniszter, ’80-tól KB-, majd ’88-tól PB-tag volt, a Fidesz-kongresszust díszvendégként elmondott szónoklatával üdvözlő Szűrös Mátyás pedig 1983-tól KB-titkár. Az MSZP elnökei, miniszterelnökei – Horn, Kovács, Medgyessy, Gyurcsány, Hiller – közül viszont egyik sem volt az állampárt irányító testületeinek számító Politikai Bizottság és Titkárság tagja.”