Állni a sarat

„Magyarországon még mindig kevesen érzik, hogy a polgársághoz tartozás nem valamiféle örökletes jog, hanem lehetőség, amely a munka, a rátermettség és az akarat révén mindenki számára nyitva áll. Mindannyian találkoztunk már nemcsak az állampárt politikai osztályának leharcoltjai, hanem a demagógiával befolyásolt nehéz sorsú emberek közt is olyanokkal, akik vevők a középosztály-ellenességre, holott a szegények megsegítése, a krízishelyzetben lévők támogatása egy az egyben függ attól, hogy erős vagy lecsúszó polgárság alkotja-e a nemzet tartóoszlopát.

– A politikai menedzsment tudományát és szakmáját nem lehet összekeverni a bizniszmenedzsment tudományával és szakmájával – mondta Orbán Viktor, nem csak a jelen lévő üzletembereknek címezve. Ez a politikai krédó önmagában markánsan megkülönbözteti a kabinetet a Gyurcsány- vagy a Bajnai-kormánytól. Lehet némely intézkedése miatt kritizálni a jelenlegi kormányt, szóvá tenni, hogy jobb lenne soraikon belül rendezni nézeteltéréseiket, kifejezni, hogy néhány dolgot lehetett volna körültekintőbben is intézni, de egy biztos: az első szabad választás óta ez a kormány van a legnehezebb helyzetben, s mégis ez a kormány végezte el a legtöbb munkát.

Ezek kemény, kétségbevonhatatlan tények, és bármit hoz a jövő, bárhogyan alakul sorsunk Európában, az elmúlt másfél év akkor is arról tanúskodik, hogy Magyarország nem egy sodródó ország, Magyarországgal számolni kell. Nem mindegy, hová csapódunk, s milyen következményekkel. Ha saját utunkat akarjuk járni, ki kell tartanunk a választott erő mellett.”