„Azt mondják, elegük van belőlünk.
Hogy egyformák vagyunk, hogy az egyik kutya, a másik meg eb. Hogy nem akartok és nem tudtok választani közülünk, és szellemesnek hitt szóképekkel küldtök el bennünket felmenőink nekem több mint frivolnak tűnő közelségébe. Trendi utálni mindenkit. Nagyfiút (nagylányt) játszani, aki utálja a politikát.
Megvetem a szülészt, aki már semmit nem érez a születés nekünk szülőknek és porontyunknak megismételhetetlen csodájából és a csak a boríték sustorgásának émelyítő zenéjét hallja. Ismerősen hallgatom a szomszéd történetét a kiégett, fásult tanárról, aki nyomorítja gyermeke osztályát, és nem tudok mit kezdeni a szakmaját megcsúfoló vízvezeték szerelővel sem. De mégis szülészhez megyünk, ha eljött az idő, tanár tanítja gyerekeinket, szakember javítja a csöpögő többségét.
A politikai rendszerrel, a politikai elittel való általános szembefordulás könnyen válik a demokratikus rendszer halálos betegségévé. A politika a közügyek intézése. Ha a politikai funkciót ellátók teljes körűen elvesztik hitelüket, akkor megsemmisülhet a hivatás, melynek dolga a demokratikus népakarat felhatalmazásával keresni és építeni a közjót. Akkor szülészek helyett javasasszonyok, tanárok helyett lelkes korrepetitorok, mesterek helyett helyes szomszédok, ismerősök jönnek.
Január másodikán a kormány az Operaházban ünnepli saját, egypárti alaptörvényét. Az ellenzék különböző szervezetei, mozgalmai időben kapcsoltak és az önünneplés helyszínére és időpontjára tüntetést hirdettek meg. A Demokratikus Koalíció elsőként, vagy az elsők között – számít ez bármit is? – szintén tüntetésre hívta támogatóit az Operaház elé.
Mostanra tudjuk, hogy tüntetni akar a másik két demokratikus ellenzéki párt is, valamint a Szolidaritás és – mondják – a Milla csoport is. Ugyanott, ugyanakkor, ugyanazért. Arról beszélgetünk, hogy kinek a neve alatt tüntessünk és kik szólaljanak fel.
Hallom, hogy az MSZP és az LMP azt mondja, hogy ez legyen a civilek tüntetése. Hogy a pártok ne szerepeljenek, így ők maguk is lemondanának a felszólalásról. Érteni szeretném, hogy miért akarnak háttérbe vonulni. Hiszen az LMP nagyon bátor volt december 23-án, amikor képviselőik és aktivistáik a parlament bejáratához láncolták magukat. Az MSZP sem teketóriázott szolidaritást vállalni. Akkor most mi a baj?
Szeretném érteni, hogy Mesterházy és Schiffer miért nem látja, hogy mekkora erőt mutatna, ha valamennyi demokratikus ellenzéki párt és mozgalom együtt lép fel Orbán rendszerével szemben. Ezért nem értem, hogy miért akarnak a civilek mögött maradni? Mit várnak ettől?
Az antipolitikát képviselő politika nagyon veszélyes. Ma talán népszerűséget hoz, de holnapra összetörheti a demokratikus rendszert.
Így gondolom…”