„Akkor mondjuk mi, három lehetőség van: 1. Az alkotmánybírók hülyék. Azért nem döntöttek egy évig, mert szellemileg nem voltak rá képesek. Próbálták, nekifutottak párszor, de nem ment. 2. Az alkotmánybírók gyávák. Tudják mi lenne a helyes döntés, de féltik az állásuk, az Alkotmánybíróság jogköreit és presztízsét, ezért inkább hallgatnak. 3. Az alkotmánybírók cinikus végrehajtók. Mindegy nekik, mi alkotmányos és mi nem, őket oda küldte a párt, és ők hűségesek.
Talán van más megoldás is, de nehéz lenne találni olyat, amelyik megmagyarázná ezt az egy évet. Ami biztos: egyszerre okos, bátor és független egy sincs köztük, mert akkor hallottuk volna a tiltakozását. Ebben az intézményben már nincs semmi tisztelnivaló, a megélhetési alkotmánybíróknál kevés szomorúbb látvány van. Az alkotmánybíráskodást mindenesetre megölte a FIdesz, ott maradt egy kiélt testület néhány árnyalakkal, aki a talárjába bújva kísért.
Mi pedig illő módon őrizzük meg őket emlékezetünkben! Az aradi vértanúk nevét évről évre ünnepélyesen felolvassuk, mert feláldozták magukat az eszméikért. A mostani alkotmánybírók a fordított vértanúságot vállalták. Íme hát a Donáti 15, akik eszméiket feláldoztak a székükért: Dr. Paczolay Péter, Dr. Balogh Elemér, Dr. Balsai István, Dr. Bihari Mihály, Dr. Bragyova András, Dr. Dienes-Oehm Egon, Dr. Holló András, Dr. Kiss László, Dr. Kovács Péter, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Lévay Miklós, Dr. Pokol Béla, Dr. Stumpf István, Dr. Szalay Péter, Dr. Szívós Mária. Szolgáljanak intő például a majdan újra demokráciában élőknek. Most pedig énekeljük el hálából a finn himnuszt!”