Soha nem szálltam el magamtól

„Egyáltalán hogy lehet neked átküldeni egy cikket? Az a hír járja, hogy nem élsz a technika legújabb vívmányainak bűvöletében...

A feleségem e-mailezik, én nem. Az internet egy csoda jó dolog. Beütök egy nevet, és minden ott van előttem. Ez fantasztikus, de bajom van azzal, ahogy használják. Ami ott folyik, az maga a 21. század. Hogy mi a véleménye Gipsz Jakabnak rólam vagy a világról, engem miért érdekelne? Amikor a nevemet használják fel ürügyként, hogy egymással csevegjenek, ahhoz mi közöm? Láttam néhány kommentet, hát ebben a játékban én nem veszek részt. Ami az interneten megjelenik, gyakran mocsok és szemétség. A számítógép olyan, mint egy telefon. Én azt is nagyon jól használom. Nem tudom a számom, ezért nem tudom neked sem megadni, viszont nekem jó, mert ha kell, akkor tudok telefonálni.

Igen. Te voltál az egyetlen ember, akit nem tudtam mobilon hívni.

Ezen jó sokan meg is szoktak sértődni.

Csak egy hétjegyű budapesti számot kaptam.

Igen, de ha valaki nagyon akar, az elér.

Te nem akarsz azonnal rendelkezésre állni?

Nem. Egyetlenegy ember tudja a számomat, Hernádi Juci, és persze a családom, de ők se hívnak, csak ha baj van. Attól megőrülnék, hogy beszélgetek veled, és közben csörög: »Bocsánat, pardon, ne haragudj, aha, igen, semmi, aha, szia. Hol tartottunk?« - én ettől egyszerűen megbuggyannék! Minek? Nekem nagyon jó, itt van a számod, és ha valami gond lett volna a mai találkozónkkal, akkor fel tudtalak volna hívni.”