„Először is, még a legfejlettebb kapitalista országok sem tudják az úgynevezett közjavak – például a tiszta levegő és víz – értékét világosan beépíteni a gazdasági rendszerbe. Tipikus példa erre a globális felmelegedés problémája.
Másodszor, a kapitalizmus – miköben mindenki életszínvonalát növelte hosszabb távon – óriási egyenlőtlenségek kialakulásához vezetett. Ezeket az egyenlőtlenségeket részben a kreativitás és a szorgalom hatásának tekinthetjük – senki nem állítja, hogy Steve Jobs nem szolgálta meg a vagyonát. De az egyenlőtlenségek részben abból erednek, hogy a gazdag emberek, illetve vállalatok, lobbicsoportok finanszírozzák a politikusok kampányait, ezért cserébe pedig a politikusok gazdasági előnyökhöz juttatják őket. Ezt az ördögi kört csak Svédországnak sikerült megtörnie.
Harmadszor, óriási problémát jelent, hogyan lehetne igazságosan és méltányosan biztosítani az egészségügyi ellátást. Az egészségügyi szolgáltatások egyre drágábbak, az újabb terápiák ára elérhetetlen a többség számára. Ugyanakkor a betegek nem tudják igazán megítélni, mi használ nekik, milyen terápiára van szükségük.
Negyedszer, a kapitalizmus ma a legtöbb országban szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a következő nemzedékek jólétét. Egy darabig a folyamatos növekedés következtében ez nem okozott igazán komoly problémát, de közeledik az idő, amikor a gyermekeink vagy unokáink nem jobban és jobb körülmények közt fognak élni, hanem rosszabbul.
Ötödször, a pénzügyi rendszerek nem működnek jól. Ezen a területen a technikai fejlődés nem jobb, hanem inkább rosszabb irányba vezetett.”