Jégre vitt himnusz-téma

„Anyátok picsája, mondanám szívem szerint, de ezt így nem illik még csak leírni sem, úgyhogy én sem teszem, inkább a szolidabb kifejezésekre térek át. Ha volna valaki, aki nem tudná, akkor röviden elmondom: a román jégkorong-válogatott a Csíkszeredában a héten megrendezett nemzetközi tornán Ukrajna és Lengyelország mellett Magyarországot látta vendégül. A romániai válogatottba három szál nem magyar nevű játékos került be, ezek egyike gyergyói, aki tökéletesen beszél magyarul, és akinek édesanyja magyar, van egy ukrán is, akit nemrég honosítottak és van egy bukaresti csatár, aki tényleg román. A többi mind csíki és gyergyói fiú. A román-magyar mérkőzés több ok miatt is történelminek számított, főként azért, mert magyar válogatott 1972 óta nem járt Csíkszeredában, ugyanakkor ebben a városban a két csapat még sosem mérkőzött. A pénteki meccs még két dolog miatt is történelminek bizonyult: kizárólag Hargita megyei játékosok léptek jégre a romániai csapatban és megverték Magyarországot 4-1-re.

A román sajtó átlagnál is idiótább fele természetesen ezzel nem foglalkozik, azt viszont örömmel vegyes borzalommal sikítja: »Hihetetlen. A román jégkorong-válogatott magyarja hallgattak a mi himnuszunk alatt, Magyarországét azonban nagy átéléssel énekelték«. (...)

De arról egy sort sem írnak, hogy a magyarokból álló román válogatott miként is játszott Magyarország ellen, hogy Péter Levente kihajtotta a belét, Antal Zsombor egy gólt is összehozott és hogy kivétel nélkül mindenki odatette a csontot a győzelemért. Vajon úgy jobb lett volna, ha a székely legények harsogva éneklik a Desteaptă-te românet, és utána a magyar válogatott felmossa velük a pályát? Akkor minden rendben lenne, teljes volna a béke és a büszkeség?”