Reálpolitika

„Fura, hogy pont akkor támadják a kormányt – ráadásul minden fronton –, mikor is a realitásokhoz kezdi igazítani a gazdaságpolitikáját. Pontosabban: egyre inkább a való világhoz tér vissza, igaz, kisebb-nagyobb kanyarokkal.

Tudniillik az, hogy Magyarország a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult, alapesetben csupán annyit jelentene: a drámai világgazdasági helyzet miatt borul minden finanszírozási terv, és szükségünk van az IMF-re. Eközben természetesen akadnak elhibázott, úgynevezett belső tényezők is, ám döntő részt Magyarország – mint kicsi és nyitott gazdaság – elszenvedője az egyre negatívabb folyamatoknak.

Ugyanakkor valaki mondhatta volna azt is a kormány képviseletében, hogy elnézést, erre mi sem számítottunk, e téren talán túl sokáig hecceltük a választópolgárokat, a helyzeten azonban ez mit sem változtatna. Ugyanis a magyar gazdaságpolitika egyszerre birkózik megoldatlan strukturális problémáinkkal, a felhalmozódott külső adóssággal és az európai országokat sújtó globális gazdasági válság második hullámával.

Eközben a forint árfolyamának tartós gyengesége, az államadósságra rakódó egyre magasabb biztosítási felárak, vagy éppen a magas hozammal értékesíthető magyar kötvények azt jelzik, hogy nem állt helyre a pénzügyi stabilitás. S miután Magyarország külső adósságának a finanszírozása devizából, vagyis a nemzetközi piacokon megtakarított forrásokból történik, nem tudjuk eljátszani, hogy közép-európai gazdasági hatalom lennénk, bármennyire szeretnénk is. Készülnünk kell arra is, hogy a hitelminősítők bóvliba vághatnak bennünket, hiszen ha ezt a nyugati világhoz sorolt dél-európai uniós államokkal megtették – tegnap éppen Portugáliával művelte ezt a Fitch Ratings –, hazánkat is leronthatják.”