Idióta vagyok

„Az, hogy ez egyesekben félelmet kelthet, nem érv. Amíg valaki nem uszít, nem szervezkedik, nem akarja megdönteni az államot, csak önmagát bélyegzi meg, szíve joga. Praktikus dolgok ezek a jelképek. Sűrítve, röviden írhatja magára bárki, ami betűvel sokkal hosszabb lenne, talán a kabát hátára sem férne ki. Hogy ugyanis: »agresszív, frusztrált, tudatlan állat vagyok« (horogkereszt), vagy azt, hogy »elszállt, utópista, részvétlen barom vagyok« (vörös csillag). Tiltani meg már csak azért sem célszerű, mert a jelképek könnyen helyettesíthetők, a félelmet pedig a Sztálin-póló vagy a Hitler-bajusz is kiválthatja. Úgy meg mégsem lehet tiltani, hogy »minden tilos, ami félelmet kelthet«. A paranoid például állandóan fél, mégsem volna üdvös, ha az ő félelmét szem előtt tartva hoznánk törvényeket.

Ráadásul az, aki kirakja magára ezeket a jeleket, az eredetieket, nem veszélyes. Látszik rajta, kicsoda. Azonosítható. Biztosan nem szánom rá a szabadidőmet, hogy megismerkedjek vele, sörözgessünk - ránézek, rögtön tudom, hogy efféle idiótákra nincs időm, az idő pedig pénz, tehát jól jártam a gyors infószerzéssel. Nem csak én: az állam is. Arra nézve sem veszélyesek ezek a szendvicsemberkék. Veszélyesek épp az illegalitásban működő komcsik voltak - elég jó hatásfokkal dolgoztak ugye 94 évvel ezelőtt. Meg aztán, van itt még egy szempont: ami tilos, az szexi. Amit tiltanak, az nyilván fontos, veszélyes. Nagy, titkos igazságok kifejezőjévé válik így a vörös csillag vagy a horogkereszt, amelyeket elnyom a gonosz hatalom, a burzsoázia vagy a zsidó világösszeesküvés. Nem pedig két idejét múlt, kukába való ócskasággá. Pedig az mindkettő.”