Erdély mindig is különleges tartomány volt

„Milyen volt az E-MIL fogadtatása az észak-bácskai és a bánáti falvakban (Csókán és Tordán)? Hogyan érezted magad a Vajdaságban?

Az elcsatolt területeken − valahányszor egy másik elcsatolt területről érkező alkotó lép föl − mindig van egy pici fájdalom a kontaktusban, és azon nyomban egymásra tudunk hangolódni. Úgy érzem, nagy örömmel és érdeklődéssel fogadtak mindenhol. Hogy hogyan éreztem magam? Jól, mert mindig öröm kisebbségben élő, érző emberekkel találkozni. És rosszul, mert a félelem és a diktatúra benne van a levegőben. Erdélyben − bár panaszra bőven van ok − mégis sokkal jobb a helyzet és a hangulat. Remélem, előbb-utóbb Szerbiának is sikerül belépnie az Unióba, és mindez pozitívan változik. Az Unió sem egy leányálom, de ahhoz képest, ami van, minden szempontból jobb. Mindenesetre elszorult szívvel távoztam, de szeretnék gyakran visszamenni.

A zentai fesztivál idén az areális kulcsszó köré szerveződött. Ezzel kapcsolatban Beszédes István főszervező így fogalmazott a Magyar Szó című napilapnak: »Lehet politikai és földrajzi fogalom is, amelyekkel az irodalom területi határai nem azonosak. Ez azt is jelenti, hogy például a vajdasági magyar irodalom, legalábbis amit én annak tekintek, nem fér meg tartományunk keretei között, s ott vannak ennek az irodalomnak a határai, ahol vajdasági magyar szerzők élnek és alkotnak, s ahol ezzel a régióval foglalkozó művek is születnek.« Egyetértesz-e ennek erdélyi viszonylatát illetően?

Ugyanez a helyzet az erdélyi magyar irodalommal is. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagjai kilenc országban élnek, aki itt született, nyilván haláláig kötődni fog ide, és vannak olyanok, akik nem itt születtek, de át tudják élni, mit jelent az erdélyiség. Erdély mindig is egy különleges tartomány volt, ahol a provincializmus az univerzalizmussal keveredett, a népi kultúra az avantgárd és a modern kultúrával. Az erdélyi ember és az erdélyi alkotó sokoldalú és komolyabban veszi mind az életet, mind az alkotást, mint a magyar átlag. Ezt viszi magával, bárhová megy, bárhol él.”