Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Gyurcsányék idejében a kormány a csőd szélére vitte hazánkat. Ők mégsem voltak bóvlik. Csak a kitörés, az elszakadás lehetőségeit keresőknek jár ez a minősítés.
„A hétvége eseményei után viszont úgy tűnik: senki sem hatódott meg New Yorkban azután, hogy a kabinet részben a pénzintézetekre bízná a további adósmentést. Ha bóvlik leszünk így is, úgy is, könnyen feleslegessé válik ez az engedmény. S azért sincs eredménye az iránymódosításnak, mert elég elolvasni a kommentárokat: csak abban az esetben állna le a tengerentúli gépezet, ha letennénk a tavaly nyáron kézbe vett fegyvert, és lesütött szemekkel visszakullognánk a mi őrző-védő angyalunkhoz, Magyarország egyetlen számba jöhető megmentőjéhez, a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF).
S ahogy mondani szokás: itt van az a bizonyos eb elhantolva. Erről szól az egész leminősítési ceremónia. Az IMF-ről és az ő tálcán kínált újabb hiteléről. Amit bizonyára azért is fel kellene vennünk, hogy biztonságosabban törleszthessük a valutaalap előző kölcsönét. Hogy feszesebb legyen rajtunk a lánc, és hogy az IMF ismét lediktálhassa nekünk a szükséges teendőket. Azt kellene tehát tennünk, ami ellen az utóbbi egy évben küzdöttünk.
Hiába csökkentettük az államadósságot, hiába alakítjuk át az egész államigazgatást, hiába véstük kőbe a három százalék alatti hiánycélt? Hiába szenved ezért az egész ország? Gyurcsányék idejében egy pazarlóan működő, pénzeltüntető, instabil kormány a csőd szélére vitte hazánkat. Ők mégsem voltak bóvlik. Csak a kitörés, az elszakadás lehetőségeit keresőknek jár ez a minősítés, mert a kulcsszó: az engedelmesség. De ennek jóval nagyobb ára van, mint amit most fizetünk a saját útját járó, büszke és független Magyarországért.”