A hortobágyi lovaglás a kedvenc emlékem

„- Aztán többször is visszatértél. Mi a kedvenc helyed Magyarországon, vagy a legkedvesebb emléked innen?

- Amikor először jöttem ide apámmal, nagyon érdekes volt megfigyelni a viselkedését. Megszereztem a magyar állampolgárságot, amit ő eredetileg nagyon ellenzett a rossz emlékei miatt. Tudta, hogy minden megváltozott a háború óta, de mégis zsigeri szinten elutasította a dolgot. Végül mégis sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön el velem, és öröm volt látni, ahogyan újra felfedezte az utcákat, ahol egykor lakott, és jó volt beszélgetni vele az anyjáról és az apjáról.

De az egyik kedvenc emlékem az, amikor lementem a Hortobágyra. Szinte senki nem volt ott, csak néhány gyerek, akik lovagolni tanultak. Tudok lovagolni, de az ottaniak nagyon szigorúak voltak velem, és egy egészen precíz stílust erőltettek, ami egyébként hasznos volt. Három nap alatt bebizonyítottam nekik, hogy tényleg tudok lovagolni, és utána elmehettem egyedül a pusztába, amit már régóta terveztem. Régi istállókban húztam meg magam, csodálatos volt ott lenni vidéken, éjszaka egyedül a sötétben, a csillagok alatt.

És kedvelem a magyar irodalmat is, amit persze fordításban olvasok. Szeretem Márai Sándort, Kosztolányi Dezsőt, a romantikus dolgokat. És Ady Endre verseit. A hangulatomtól függ, hogy mikor mit. (...)

- A részben Magyarországon forgatott Az adósság egy izraeli film remake-je. Hogyan kezdtél el dolgozni a figurádon, megnézted az eredeti filmet?

- Tűnődtem rajta, hogy megnézzem-e, mert volt már olyan, hogy minden elérhető forrást felkutattam egy szerephez, de most úgy gondoltam, hogy mivel remake-ről van szó, túlságosan belém ivódnának az eredeti film képei, és ezt nem akartam. De azért belelestem az előzetesébe, épp csak, hogy elkapjam a hangulatát. Viszont elég sokat olvastam az izraeli politikáról, el is mentem Izraelbe, és Krav Maga órákat vettem.

- Ez kötelező volt nektek?

- Nem. Szerettem volna, ha a produkció kifizeti az utamat, de sajna nem voltak hajlandók. De találtam egy krav magás buszos körutat. Napi nyolc órát edzettünk, és közben megnézhettük Jeruzsálemet, Haifát és más fontos helyeket. A felkészülésben némiképp nehézséget jelentett, hogy a Moszadról értelemszerűen nem találni túl sok információt, úgyhogy csak feltettem az izraelieknek a naiv kérdéseimet, és nem árultam el, hogy egy film miatt kérdezősködöm.”