Orbán két forgatókönyve

„I. forgatókönyv

A kormány felismerte, hogy gazdaságpolitikája tarthatatlan. Ezért elhatározta, hogy gyökeres fordulatot hajt végre. Helyreállítja a gazdasági alkotmányosságot, visszaadja az Alkotmánybíróság elvett jogköreit, a régi szabályok szerint felállítja a Költségvetési Tanácsot, kivezeti a különadókat, elejét veszi a végtörlesztés további kiterjesztésének stb., stb. Hogy gyorsan hitelesítse az új politikát és megnyugtassa a piacokat, megállapodást köt az IMF-fel.

Az új gazdaságpolitika persze egy sor szociális és politikai nehézséget okoz, de a Fidesz belátja, hogy nincs más út. Hogy elkerülje hiteleségének teljes összeomlását, az új programhoz új felhatalmazást kér, ezért a kétharmados törvények megalkotása után tavaszra előrehozott választást ír ki.

II. forgatókönyv

A kormány felismerte, hogy a világ rárontott a magyar nemzetre, spekulánsok támadták meg hazánkat. Elkerülendő a gyors vereséget, először is időt akart nyerni, ezért tárgyalást kezdeményezett az IMF-fel.

A kormány tudja, hogy a megállapodáshoz gyökeresen változtatni kellene eddig folytatott gazdaságpolitikáján, és azzal is tisztában van, hogy ennek súlyos szociális és politikai következményei lehetnek. De ez egyben a »nemzeti út« feladását, az »erős Magyarországról« álmáról történő lemondást is jelentené, amit a kormány nem engedhet meg.

A kormány az IMF-fel való tárgyalást arra kívánja felhasználni, hogy bebizonyítsa: a nemzetközi szervezet, az egész világ a vesztünket akarja.”