„Igaza van Niedermüller Péternek az Élet és Irodalom legutóbbi számában (Zsákutca): a Fidesz vezetésének ideológiai és elméletileg gyengén körvonalazott kirohanásai a Nyugat ellen egyszerűen a hatalom akarásából származnak, nincs más céljuk, mint a nyugati demokratikus eljárások, intézmények és szabályok leépítésének igazolása. A kormány közjogi átalakításai ennek egyszerű végrehajtását jelentik. Tehát a Nyugat-kritika nem jelent mást, mint azt a demokrácia-kritikát, amelyet ebben a régióban folyamatosan használnak a despotikus hatalom kiépítése érdekében. Nem egyszerűsíti a helyzetet a kapitalista világgazdaság és az Európai Unió gazdasági válsága és a kezelési módok körvonalazatlansága. Átmeneti periódusokban a periféria öngyilkos stratégiája abból származik, hogy reflexei, mintái és kulturális eszközrendszere nem demokratikus, a nyugat által »rákényszerített« jogállami és demokratikus mázat béklyónak érzi és lerázni igyekszik. Minden jel szerint ez a stratégia a magyar jobboldal egyetlen ötlete, ebben az értelemben nagyon is koherens átalakításokat végeznek a közintézményektől a közterekig: a demokrácián kívüli hagyományokat és intézményi megoldásokat állítanak a többé-kevésbé működőképes intézmények helyére. Ennek a stratégiának a beteljesítését csak két dolog veszélyeztetheti, egyrészt, hogy nincs megállás, a demokrácia leépítése nem szokott tudni megállni félúton. Az út vége felé pedig már annyi feszültséggel, ellenállással és nehézséggel kell szembenézni, ami fenntarthatatlanná teszi az állam működését. Másrészt kormányozni, válságot kezelni ilyen körülmények között is tudni kellene, mert még a teljes diktatúrává válás előtt összeomlik a rendszer. Az Európán, a nyugati típusú demokrácián kívüli válságkezelés kockázatos kísérlete minden visszataszító jellege ellenére ideig-óráig sikeres lehetne, ha lenne kormányozni tudás. Legalább hatalomtechnikai értelemben, de minden jel szerint csak kapkodás van.”