Egy lépést sem tettünk előre a múltból

„Az elmúlt másfél évben nemhogy rendszerváltás nem történt, hanem éppen az elmúlt 20 év legrosszabb, legkárosabb reflexei, hatalomgyakorlási technikái, kormányzati praktikái erősödtek meg. A kormány működésének eredménye kizárólag politikai és gazdasági hatalomkoncentrációban mérhető, de célt is nehéz lenne mást felfedezni. Ezt a folyamatot sikerült eddig nemzeti mázzal leöntve eladni az egyre fogyatkozó biztos szavazótábornak. A nem létező gazdaságpolitikát, kormányzati víziót pótolta a pénzügyi szabadságharc mítosza, a régi és új ellenségek, felelősök folyamatos felmutatása. Eddig ennyi volt a kormány politikája: a nemzetközi pénzvilág, az EU, a bankok és persze a Gyurcsány elleni totális háború. Építeni mit sikerült?

Az egykulcsos adó temetésével a gazdaságpolitika már látványosan megbukott, jövőre a bokrosi időket idéző megszorítások jönnek. Az IMF-hez való visszatéréssel – és a várható, szükségszerű feltételek elfogadásával – az a politikai máz is összetörött, ami ezt eddig leplezni volt hivatott. Az a máz, aminek megfestésében Orbán - nagyjából egyetlen »érdemeként« - sikeres volt. Ez a máz fedte el és tartotta össze eddig a gazdaságpolitikai irányváltásokat, ennek köszönhetően lehetett az adósság elengedésére épített eredeti irányból hirtelen államadósság elleni harc, emiatt lehetett húsz nap alatt visszafordulni az egykulcsos adó kérdésében. Nem volt könnyű a nemzetközi helyzet, persze. Másfél éve sem, és ezt hamar be kellett látniuk, és akkor még kevesen számítottak arra, hogy a görög válság tényleg maga alá temeti Európát.

De a válsággal csak akkor és annyiban érdemes takarózni, amennyiben az egyébként logikus és koherens intézkedések hatását késleltei-tompítja a recesszió és a piaci bizonytalanság – nálunk viszont sikerült éppen e két tényezőt a válsághoz képest is aránytalanul fokozni.”