Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Értjük, hogy szükség van a felelősök megnevezésére, ám ebben a helyzetben több kell.
„A 2000-es évek elején még beváltható ígéretnek tűnt az euró korai bevezetése is: akik a közös uniós fizetőeszközre vettek fel kölcsönt, hittek abban, hogy mi is az eurózóna tagjai leszünk.
Ám nem lettünk, mert a szocialista kormányok alatt – kivételt jelent az Oszkó Péter vezette pénzügyi kormányzás – elszálltak a költségvetések, felduzzadt az államadósság, a megszorításoknak és a globális krízisnek tulajdoníthatóan pedig recesszióba zuhant a magyar gazdaság.
Most ott tartunk, ahogyan maga Orbán Viktor miniszterelnök emlékeztetett rá tavaly Kötcsén, az IMF–EU-gigahitel visszafizetése révén »ezermilliárdokat vonnak ki az országból«, a forintgyengülés miatt eleve nő az államadósság, illetve a rá nehezedő kamatteher, továbbá a Széll Kálmán-terv alapforgatókönyve szerint csak jövőre 600 vagy ezermilliárdos megvonásra lesz szükség az állami kiadások terén.
Ezzel együtt rég nem vagyunk kint a vízből. »Politikailag« persze értjük, hogy szükség van a felelősök megnevezésére, ám ebben a helyzetben több kell. Talán arra, amit a nyugati kormányok – a szabadságuk megszakításával – megtettek: világos üzenetet küldtek a piac, a befektetők, illetőleg az ország állampolgárai felé.”