„Az a leggázabb, hogy a szeparatista hívő számára nincs megállás. Ma például a katolikusok az ellenfelei, holnap már a többi protestáns. Holnapután saját gyülekezetében fog körülnézni, hogy ki az, aki nem is igazi hívő, mert másképpen gondol dolgokat. Megszervezi csoportját a maga képére és hasonlatosságára, de még nincs készen. Kiderül: e csoportban is vannak, akik »alapkérdésekkel nincsenek tisztában«, és ha nem sikerül őket jobb belátásra bírni, akkor »sajnos, el kell köszönnünk.« Ismerős? (...)
Notabene a »keresztény« jelző nem öndefiníció. Ezt mások mondhatják ránk, ha megérdemeljük. A keresztény eredetileg az jelenti: krisztusi, Krisztushoz tartozó. Az első egyháztagok nem magukat nevezték így: rájuk aggatták e jelzőt Antiochiában. És tudjátok, mi volt a Krisztushoz-tartozásuk hitelesítő pecsétje? A következő: »nézzétek, mennyire szeretik egymást.«
Ezzel hogy állunk? Például a krisztiánus trollokat kérdem. A Tóta W. Árpáddal csinált interjúm alatt olyan gyalázkodások jelentek meg, hogy Tóta végül beírt: »miattatok aztán nyugodtan visszamászhat Jézus a keresztre.«
Bántó? Igen. De érthető.”