Bibó 100

„Bibó Istvánt a 20. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb hazai politikai gondolkodójaként tartjuk nyilván. 1989-90-ben szinte mindenki hivatkozott rá, az utóbbi években viszont mintha senki sem említené.

Rettenetesen fájlalom, ami Bibóval történt, hogy az elmúlt húsz évben egyidézetes szerző lett.

Egyidézetes? Mire gondol?

Arra, hogy Bibótól van egy megszentelt mondatunk, amit mindenki ismer: »Demokratának lenni annyi, mint nem félni«. Hihetetlenül elkoptattuk ezt a mondatot, ami ráadásul az eredetiben nem is így hangzik, hanem így: »Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni«. A mindenekelőtt szónak megvan a maga jelentősége. A nagyobb probléma, hogy az elmúlt húsz évben szinte soha nem íródott le az idézet folytatása, ami azért baj, mert ebből a részből érthető meg igazán a Bibó-i szemléletmód lényege. A demokratának lenni annyi, mint nem félni szlogent bárki mondhatta volna, ahhoz nem kell Bibó. Viszont amihez ő kell, azt már nem mondjuk. Nem terhelem az olvasót az egész idézettel, csak a lényeget mondom a Kelet-európai kisállamok nyomorúsága című munkájából: a legkeményebb jelenségektől, történésektől sem szabad félni, mert ha nem nézünk szembe velük, a saját félelmeink fogják vezetni a lépéseinket.

Mondana példát arra, mivel nem nézünk szembe?

Bibó beszél például arról, hogy – egyebek között - a forradalomtól sem szabad félni. A mai Magyarországon az a szó, hogy forradalom rendkívüli mértékben félelmet kelt, holott nem kellene, hogy így legyen. Nyilván azért lett ez így, amilyen módon és amilyen retorikával a Fidesz hatalomra került 2010-ben. A „fülkeforradalom” ugyanis történelmi képzetekkel társítódik és egyesekben az a rémület fogalmazódik meg, hogy itt valaki netán, egyszer az utcán lőni fog. Azaz: a forradalom szóval kapcsolatban csak barátságtalan érzelmeink vannak.”