Bankot tudnék robbantani

„Elegem van a bankokból. Torkig vagyok a bankokkal. Bankot tudnék robbantani (csak verbálisan, persze). Azt hiszem, több millió honfi-, több százmillió sorstársam így van ezzel. Szóval valaminek történni kell. És valami történni is fog.

Az meg külön aggaszt, hogy sokan populista, demagóg, méregzöld közhelynek gondolják a tényleg unásig hallott, már csak idézőjelben leírható igazságot: »a bankok által uralt globális pénzügyi rendszer«, vagyis a »nyugati civilizáció« (amely – by the way – már csak percekig nyugati, hisz Kína mindjárt  zsebrerakja az egészet): »nem fenntartható«. Hát ez van. Olykor megunjuk az igazságot, mielőtt elhinnénk. Nem fenntartható. Ami az jelenti, hogy nem is marad fenn. Ami pedig azt jelenti, hogy összeomlik. S minden jel arra mutat, hogy csúnyán fog összeomlani, embertömegeket temetve maga alá.

Elegem van a szuperhatalmakból, amelyek zérus valós értékkel bírnak, csupán számokat rendezgetnek egy sokismeretlenes globális egyenletben, persze mindig úgy, hogy a végén ráfázz, de nagyon, ők meg jól járjanak, de nagyon. Gyűlölöm a vállalkozások, egyházak, kormányok, földrészek, kultúrák, emberek fölött álló arctalan erőket, ezeket a süket apokaliptikus bálványokat, melyekkel nem lehet vitába szállni, melyekkel szemben nem lehet pert nyerni, amelyeket nem lehet ígéretekre emlékeztetni, csak várni a kezelő jelentkezéséig; amelyek kitehetnek a házadból és nem tehetsz semmit ellenük; melyeknél antidemokratikusabb, aljasabb képződmények nincsenek, hiszen maga a bűn táplálja őket: az uzsora, a kizsigerelés, a féligazságokból összetákolt hazugság.”