„Sólyom László persze mindig is konzervatív arisztokrata volt. Habitusában is a tudomány arisztokratája, akinek máig nem bocsátjuk meg, hogy a köztársasági elnökségről szó nélkül nézte végig a Magyar Gárda förmedvényes várbéli szertartását.
Pedig nem nézte végig. Alighanem kétujjas undorral húzta be az elnöki palota bársonyfüggönyét. Nem engedte szeme elé a mára már nem is annyira percemberkék látványát.
A függönyrésen kitekintve akkor is, azóta is egyetlen ügyet lát maga előtt: az alkotmány és az alkotmányosság védelmét. Nem is fért bele a »nemzeti együttműködés rendszerébe«, oda a tágra nyílt szemű Schmitt Pál oktalansága kellett, a jogtudósra csak a sakkjátszma kezdetén volt igény. A gárdaalapítás bűze azóta elterült az országban, orrunk bedugaszolva, már-már elviselhetőnek tűnik a szag, a hajdan a sakktábla fölé hajló fiatal demokraták pedig a jogállam lebontásán munkálkodnak serényen, önhitten, az alkotmány arisztokrata őrzőjének alakja pedig a történelem lapjaira vonul.”